P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

gét, minden oldaláról az egyszerűség kapuján kell áthaladnunk, s a szentferenci lélek lényegéhez jutnunk. A következő tulajdonságok nem is egyebek, mint ennek az egyszerűségnek más szempont szerint való megfogalmazásai. A ferences szellem egész beállítottsága nem anynyira az értelmi életre helyezi a súlyt, mint az akarati, a tevékeny, a gyakorlati állásfoglalásra. Amint valamihez kapcsolata támad, azonnal az élet szempontjából mérlegeli, magáévá tenni iparkodik, élménnyé avatja a dolgokat. Az átélés tehát lelkének legtermésztesebb magatartása a valóság iránt. A ferences szellem rendületlenül vallja, hogy az élet több, mint a gondolat. Már Szent Bonaventúra és B. Duns Scotus, a ferences tudományosság két vezércsillaga ezt a gondolatot építette bele rendszerének alapjaiba, s a bölcselet és hittudomány nyelven szólaltatta meg Szent Ferenc híres jelmondatát: tanto sá, quanto fá, annyit tudsz, amennyit cselekszel. Vagy a mi esetünkben: annyit érsz, amennyit a valóságból magadévá teszel, életté váltasz. Hát ez az eszményekkel szemben maradék nélküli önátadás jellemzi a ferences szellemet. Persze, csak egyszerűségéből érthetjük meg ezt az önfeledést és teljes átadást a gondolat hatalmának. Csak fenntartás nélküli lélek tud hiánytalanul másé lenni. Vagyis az egyszerű, amelyben semmi gátja sincs a gondolat átélésének. Ha példában akarjuk látni ezt a vonást, gondoljunk csak arra a nevezetes éjtszakára, amelyet Bernát testvér házában töltött. Hatalmas áradatban szabadul fel lelkéből az éjtszaka leple alatt Isten iránt való szerelme. Amikor már azt hiszi, hogy Bernát alszik, feltérdel, s egész éjjel ebben a két szóban sóhajtja el mondanivalóját Istennek: Istenem és mindenem! Egyszerű szavak, de hogy az átélés micsoda elevensége és melegsége lehelte, ki tudná megmondani? Szilveszter testvér a legbensőségesebb barátság