P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

2. Igaz, Umbriában könnyebb szegénynek és igénytelennek lenni, mint a világ egyéb részein. Nem az alamizsna hull bővebben a koldús tarsolyába. Umbriának egészen sajátos hangulata van. Umbriában minden örül és dalol. A madár, az erdő, a hegy, a völgy, a napsugár, a kék ég, a szenvedés és az öröm, a szegénység és a gazdagság, még a betegség és a halál is bizonyos vígságra hangol. Az önmagával és Istenével összhangos Szent Ferencet Umbria derűje is ihlette, amikor kora elégedetlenségét és türelmetlen zúgolódását a derült aszkézisben, lelki életben oldotta fel. Mert Umbriában az életszentség is más, mint másutt. Szent Ferenc szerzetesei dalolnak. Komisz sorsa van itt is a „szamártestvérnek", van vezeklés, magány, önsanyargatás, némaság, szigorú böjt itt is, azonban minden dallamba omlik, újjongásban tör ki s az öröm elragadtatásában lelkendezik. Űj stílus jelenik meg az életszentség terén. Üj szentek vannak alakulóban: az életnek örülni tudó és örvendeni akaró, víg szentek. Ezeknek kell a földi dolgoktól való függetlenség, a gazdagságról való megfeledkezés, mert csak így tudnak igazán és zavartalanul örülni. Mily érdekes ez is. Eddig keseregtek s gyűlölték a szegénységet, most örülnek neki és énekelnek tőle. Megértették, hogy az Evangélium életigenlés és életöröm. Mi akarjuk az életet és örülünk neki. Hiszen Krisztus örömöt hirdetett a menny és föld számára egyaránt. A legnagyobb öröm, persze, maga Jézus Krisztus, akinek már születését is örömnek nevezi a pásztoroknak megjelenő angyal. Akinek lelkében az Isten békéje honol s akinek lelke húrjain a Szentlélek játszik, nem szomorkodhat. Búsúljanak a bűn fiai, az ördögfattyak, — az Isten gyermekei örüljenek! Belefáradt már az ember az elkeseredésbe és a zúgolódásba, a gyűlöletbe és a lázadásba. Haldokló erői felfrissülést várnak. Ez azonban meglepetést hoz a kor sírásói számára, mert örömből fakad élet a dermedt tagokba. Újjászületni csak