P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

örömből lehet! Az Isten öröméből: Krisztus Jézusból. Szent Ferenc ezt a megváltó örömöt hirdette s énekelte szívébe minden embernek. Mert az élet is öröm. S ha öröm gerjedez a szívben, énekel az ember. Az élet is olyan, mint a dal. Akkor szép, ha éneklik. Azért mondják, hogy Krisztus énekelni tanít. Ez az umbriai élet stílusa! 3. A lemondás és az öröm nyomán fakad a legtisztább szeretet. Nem is marad birtokosai számára más, mint szeretni s lángolni a megemésztődésig. Szent Ferencben ez a szeretet akkora volt, hogy kipörsent a testén, — ahogy Szent Bonaventúra mondja, és a szent sebhelyekben virágzott ki. Addig vágyta, hívta Krisztust, amíg egészen őhozzá lett hasonló. Krisztus belemásolása az életbe szintén hozzátartozik Szent Ferenc reformmunkájához. Krisztust közelebb hozta az emberhez a maga személyében. Az Isten Krisztusban közeledett az emberhez. Ezt a Krisztust pedig így mutatta be Szent Ferenc a maga kortársainak. Szent Pál dicsekvése: „Krisztus él énbennem", így valósul meg Ferencben. S ha tudomásul vesszük azt, hogy Szentünk egyben életeszményt is valósított, bátran mondhatjuk: stigmatizációja a biztosíték rá, hogy életeszménye is Krisztus arcának vonásait hordja magán, s aki szolgálatába szegődik, az Krisztust utánozza és Krisztust hordozza. Krisztust hordozni pedig annyit jelent, mint vállalni az Evangéliumot a maga egészében s hajlíthatatlanul kitartani mellette. Vagyis úgy élni, mintha Krisztus élne a mi körülményeink között s Ö tenne a mi szerepünkben. Krisztus helyét kell betölteni a történelemben. A XIII. században is élni kell a misztikái Krisztus életét. Szent Ferenc öt sebhelyét jelnek és példának szánta az Ür. Ezért lett Ferenc a maga százada számára az Ég kegyelme! Az alvernai ideál a Krisztust alakító ember! Ráismer-e a ma embere Szent Ferenc gondolatvilágában és életeszményében arra, amire épp ma