P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

giaktól való lelki felszabadulás nyomában kel az emberben. Nemcsak az evangéliumi tanácsokkal el j egyezetteknek, a szerzeteseknek, hanem mindenkinek szüksége van rá és joga van hozzá. Távolról sem száműzi a világból a szegénységet. Űrnővé teszi s lovagjává avatja az egész világot. Félre hát minden forradalmi hangulattal és elégedetlenséggel! Ütött a proletárság megváltásának órája. Még nem késő. Értékeljük át eddigi életszemléletünket. Lelkibb és rá inkább kapható kor kevés volt és lesz, mint a XIII. század. Üj tartalmat a szegénységnek! Az evangéliumit, a krisztusit! Föl kell emelni arra a magaslatra, amelyre Krisztus helyezte, ő a szívére ölelte és jegyesévé tette. Azóta is Krisztus szívéhez csak ezen úton lehet jutni: mindent elhagyni és úgy követni öt. S hogyan gondolta Szent Ferenc eszméje terjesztését? Ahogy Krisztus tette. A szegénynek nem adhat vagyont, földet, várakat, nem teheti földi értelemben gazdaggá, a gazdagot azonban megfoszthatja a vagyonhoz való ragaszkodástól s lélekben függetlenítheti a gazdagsággal szemben. Ezért a nagyoknak azt hirdette, hogy kicsinyek mindaddig, amíg legalább lelkileg meg nem válnak mindentől, ami föld, ami múló, és amíg kapzsi mohósággal csak a gazdagság után törtetnek. A szegénnyel pedig megosztotta a maga életét; azt hirdette néki, hogy naggyá lehet, ha nyomorúságos sorsát nagy lélekkel viseli; s megmutatta, hogy az evangéliumi élet súlypontja nem ezen a világon, hanem Odaát van, és annak ellensúlya a föld minden nélkülözése és szenvedése. Azért a szegény tulaj donkép a leggazdagabb, mert övé a menynyek országa. Épp itt a nagy különbség a világ és az Evangélium között. A világ a szegénységben látja a negatívumot, a bántó hiányt, az Evangélium pedig a lélektagadó anyagiasságban s gazdagságban. Az Evangélium a lélek szabadságához méri a dolgokat. Ami ebből a szempontból nem szükséges, az megterhelést jelent. Ezért könnyebb a tevének a tű fokán átbújnia, mint a gazdagnak bejutnia a mennyek országába.