P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)
MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül
(Szűz Mária koszorúja) nem is az övé, azonban méltó hozzá, aki szerette az Angelus (Úrangyala) időszerű és örök költészetét. Ave, regina coelorum, Ave, domina Angelorum. Ferencesség és új költészet. Szent Ferencnek is voltak szomorú órái: megbocsátás íelőli kétely, vesződség a kísértésekkel, az elhagyott templomokban eltöltött álom nélküli éjtszakák, viaskodás az ördöggel, a szakadék szélén. Ez és a virágzó középkort átjáró apokaliptikus rémlátások, amelyeket a XII. század végi eretnek befolyások és a XIII. század erőszakosságai újítottak fel, amely Ezzelinonak, „az ördög fiának" volt korszaka. Oly véres gyűlölet uralkodott e században, hogy voltak olyanok, „akiket egy fal és egy árok zárt el". Mindezt megérezték és összegyűjtötték a ferences költők is. Igazolja ezt, hogy a Caramanico-i kódex felfedezéséig, amelyre 1931. szeptemberében P. Inguanez 1) világított rá, a Dies irae (Napja Isten haragjának) egyn'mű komor szekvenciája Celanoi Tamásnak volt tulajdonítva komoly tudósoktól is, mint amilyen Ermini. Bizonyos apokaliptikus harsogás visszhangzik Jacopone da Todi versszakaiban ; aki a félelmes és szelíd, a valóság és eszményiség ellentétében annyira hatalmas szavú költő. Megénekelte a lélek és a test, az élő és halott közötti párbeszédet, a test ostorozását egészen a betegség kívánásáig, az emberiesség megtagadását egészen az őrültség óhajtásáig, a leplezetlen valóságot lehelő gúnyt — akármilyen furcsa és haláltáncjellegű is volt. Énekelt mindarról, amit csak összehordott ez a középkor. De egyúttal írt a szeretetről és ennek kínjairól, a bennsőséges és fenséges anyaságról, amelyben a lélek megolvadni látszott. Énekelt a paradicsomi táncokról, dalolt a pokoli örvények fölött keringő „vigság" kék „körtáncairól". Költészete — P. Inguanez 1931 szeptemberében közölte a La rivista liturgica és a Miscellanea cassinese c. folyóiratokban észrevételeit a Dies irae-ről. Eszerint a nápolyi Biblioteca Nazionale cod. VII—D—36 jelzésű, a XII. század végéről és eddig ismeretlen Caramanico-tól származó kódex első foliumán található az eddig Celanoi Tamásnak tulajdonított Dies irae. Ezek után körülbelül ötven évvel előbbre kell helyeznünk annak keletkezését.
