P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

eretnek, sőt III. Ince 1198 és 1201 között alkotott regulája szerint a Lombardiában élő humiliáták társulata a munka és a szegénység szellemében megelőzi a ferences terciárius rendet. Ez azonban élesen szerzetesi jelleggel és mélyebbreható társadalmi befolyással, kezdettől fogva nagyobb mozgalommá fejlődött. Férfiak és nők, akik Szent Ferenc körül tömörültek és akiket megkapott az ő igéje és példája, résztvettek a középkori Európát jellemző bűnbánatözönben és aszkézis-áradatban. Az a század annyira a másvilág felé fordult, hogy a vallásos életnek minden új formája ugyanazzal a rohamossággal terjedt el, mint akár manapság a mechanikai találmányok. A tömeg kívánságára, amely a szentség után tudakozódik, Szent Ferenc a Levél az összes hívekhez c. írásával — amely az Evangélium és az Egyház óhaja szerinti igazi életprogrammot adja — és az Î221-ki regulával felel. Annak legeredetibb része az, hogy a világban élő, családos és elfoglalt ember is tartsa meg a maga teljes egészében az Evangéliumot. Állítom, hogy ezt annyira komolyan követeli, hogy a történelmi eshetőségekkel is szembehelyezkedik, bár követőinek ezzel komoly nehézséget okoz. Megtiltja ugyanis az esküt, fegyverhordozást és közhivatal viselését. E tilalmak a terciáriusokat a hűség kötelezettsége alól mentették föl, tehát megszüntették azt, hogy valamely úrnak vagy városi hatóságnak hűbéreseik legyenek. Felmentették őket minden katonai és polgári szolgálat alól, de ezzel együtt kitették őket törvény szerinti üldözéseknek és magánerőszakoskodásoknak. Ennélfogva az Egyház szinte kötelezve érezte magát, hogy őket védelmezze, övéinek elismerje, szabadoknak nyilvánítsa, amint III. Honorius tette velük a katonai szolgálatot illetőleg. IX. Gergely felmentette őket a közhivataloktól, ha nemis az adóktól, vagyis eziel joghatósága és az egyházi bíróság alá vonta őket, mint valódi szerzeteseket, nem pedig mint valami világi társulat tagjait. A történelem azonban hamarosan visszaköveteli jogait. IX. Gergely kijelenti, hogy a harmadik rendűek tehetnek esküt a béke eszközlése végett, a hit megőrzésére, önvédelemből, a törvényszék előtti tanúság okából. IV. Miklós hozzáfűzi, hogy viselhetnek fegyvert az Egyház, a hit vagy hazájuk védelmében és más, minisztereiktől jóváhagyott okból. Mindezek ellenére a harmadik rend megmarad ki-