P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

A missziók. Az umbriai szögletben a lelkiismeretekbe ható egyszerű és világos hithirdetéssel együtt az Euntes docete — Elmenvén, hirdessétek — evangéliumi eszméje is újraéledt. Úgy látszott, hogy a szegénység majd egyszerűsíti az úti vállalkozásokat. Szent Ferenc és követői ráléptek a világ útjára. Különösen Kelet íelé törtek s megkezdték a hitetlenek ellen a békés keresztesháborút és ezzel együtt Kelet és Nyugat eszmei és diplomáciai viszonyainak kölcsönösségén alapult művelődés keresztesháborúját. Ez a békülékeny és diplomatikus sajátosság a XIII. század derekán mutatkozott meg jobban annak az eseménynek következtében, amely megfélemlítette Európát. Ez pedig a mongol támadás volt, amely Oroszországot elárasztva, Szászországig, Magyarországig és az Adriáig hatolt. Az Egyház ebben az intésben gondviselésszerű tervet, a sárga emberekben megváltásra váró lelkeket, a mongol birodalomban pedig Isten országának új hódítását látta, ezért követeit előretolta szembe a barbárokkal. Ezeket a követeket nem a régi főpapságból választotta, hanem a kolduló rendekből, vagyis a domonkos- és ferencesrendből. 1245-ben IV. Ince pápa a tatárok nagy khánjához induló követség apostoli delegátusává Fráter Pian dei Carpini Jánost nevezte ki. Ha igaz, hogy Pian dei Carpini a Magione síkság régi neve, akkor soha tekintélyesebb ember még nem származott a legidillikusabb és szinte álombeli vidékről, amely a trasimenesi tótól néhány kilométernyire elterülve kicsinyben egy másik Spoleto-völgyet alkot. Amidőn a pápa őt Tatárországba elküldötte, hatvanhároméves volt, negyvenéves ferences — ez önmaga feláldozását jelenti — és már főbb mint húsz évig apostolkodott Németországban. Ide 1221-ben érkezett meg hadvezéri éleslátásával. A Rajna völgyéből átültette a rend gyökerét Szászországba, Szászországból elterjesztette Csehországba, Magyarországba, Lengyelországba, Norvégiába, Dániába és Svájcba. Beutazta Európát Lotharingiától Sziléziáig, az Alpoktól az Eszakitengerig és pedig szamárháton, mivel elég testes lévén, nem tudott járni. — Corpulentus erat. — A nép körülfogta felnyergelt alázatos állatát, a rendtársak pedig körülvették, miként a csibék a kotlós tyúkot, és ő vigasztalta és irányította