P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

és ne legyen kitéve megvetésnek, Szentünk különféle módon szétosztja beszédét, megélénkíti és érdekessé teszi a természet­ből vett észrevételeivel (in naturalibus), az apostolság szolgála­tába állítja a tudás minden gazdagságát és tehetsége minden erejét. Szent Antal tökéletesen átértette a művelődés hivatását. Látta, hogy nem falusi, iskolázatlan közönséggel, hanem kita­nított és kényes városi elemmel áll szemben, amely kész lenne arra, hogy gúnyt űzzön Isten igéjéből, ha nem megfelelő mó­don terjesztené eléje. Amint az engedelmesség emelte magasba Szent Antal lángelméjét, amelyet ő a legcsendesebb alázatos­ság alá rejtett, éppúgy a szeretet vitte rá arra, hogy az egy­szerű, erkölcsi buzdítást felcserélje a tudományos ékesszólással, amelynek mestere volt. Azok az eltérések, amelyek néhány, a ferences szellemről nem jól értesült történetíró állítása szerint Szent Ferenc és Szent Antal között fennforognak, vagy nem léteznek vagy csak látszólagosak. Ennek az igen alázatos és nagy tudósnak jellemét tökéletesen igazolhatjuk a nagyigényű hallgatóság ízléséből, amely kész volt unatkozni, bosszankodni, és e mellett —, éppen mint manapság —, rettenetesen bírálgató volt. Mielőtt még a rinascimento a formaság ízlését elterjesz­tené, ez a tizenharmadik századbeli ferences a szépség szere­tetével és a szépség értékének meglátásával, amelyek lelküle­tének sajátságai, szükségesnek állítja a csiszolt, választékos (polita, exquisita) szavakat és a szent tudománnyal egyesíti a világit egyszerűségben, mert nem profán, hanem az ő ferences szemüvegén keresztül Isten csodálatos műve a természet, amely­nek tanulmányozása a hála kötelessége, a szemlélődés és csodálat gyönyörűsége. ' Abelard és Aquinói Szent Tamás százada, Szent. Ferenc és Szent Bonaventura kora között úgy vonul át Szent Antal, mint valami meteor, amely önmagában egyesíti a mult kultú­ráját és jámborságát, a jövőben kikelő csírákkal együtt, ugyan­akkor önmagába foglalja a két leglényegesebb erényt, az alá­zatosság és az apostolság szenvedélyét, amelynél fogva a tudós is ferencessé lehet.

Next

/
Thumbnails
Contents