P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

és ne legyen kitéve megvetésnek, Szentünk különféle módon szétosztja beszédét, megélénkíti és érdekessé teszi a természetből vett észrevételeivel (in naturalibus), az apostolság szolgálatába állítja a tudás minden gazdagságát és tehetsége minden erejét. Szent Antal tökéletesen átértette a művelődés hivatását. Látta, hogy nem falusi, iskolázatlan közönséggel, hanem kitanított és kényes városi elemmel áll szemben, amely kész lenne arra, hogy gúnyt űzzön Isten igéjéből, ha nem megfelelő módon terjesztené eléje. Amint az engedelmesség emelte magasba Szent Antal lángelméjét, amelyet ő a legcsendesebb alázatosság alá rejtett, éppúgy a szeretet vitte rá arra, hogy az egyszerű, erkölcsi buzdítást felcserélje a tudományos ékesszólással, amelynek mestere volt. Azok az eltérések, amelyek néhány, a ferences szellemről nem jól értesült történetíró állítása szerint Szent Ferenc és Szent Antal között fennforognak, vagy nem léteznek vagy csak látszólagosak. Ennek az igen alázatos és nagy tudósnak jellemét tökéletesen igazolhatjuk a nagyigényű hallgatóság ízléséből, amely kész volt unatkozni, bosszankodni, és e mellett —, éppen mint manapság —, rettenetesen bírálgató volt. Mielőtt még a rinascimento a formaság ízlését elterjesztené, ez a tizenharmadik századbeli ferences a szépség szeretetével és a szépség értékének meglátásával, amelyek lelkületének sajátságai, szükségesnek állítja a csiszolt, választékos (polita, exquisita) szavakat és a szent tudománnyal egyesíti a világit egyszerűségben, mert nem profán, hanem az ő ferences szemüvegén keresztül Isten csodálatos műve a természet, amelynek tanulmányozása a hála kötelessége, a szemlélődés és csodálat gyönyörűsége. ' Abelard és Aquinói Szent Tamás százada, Szent. Ferenc és Szent Bonaventura kora között úgy vonul át Szent Antal, mint valami meteor, amely önmagában egyesíti a mult kultúráját és jámborságát, a jövőben kikelő csírákkal együtt, ugyanakkor önmagába foglalja a két leglényegesebb erényt, az alázatosság és az apostolság szenvedélyét, amelynél fogva a tudós is ferencessé lehet.