P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

Regensburgi Berthold. Ha Szent Antal az ékesszólás tudományos és népies alakja között a középső típus képviselője, Szent Bonaventura pedig az ünnepélyes egyházi szónoklat megteremtője, akkor Regensburgi Bertholdot népszónoknak nevezhetjük. Szent Bonaventura Bossuet volt, míg Berthold a XIII. század Szent Bernardinjaként szerepelt. Szent Bonaventurának nagyon előkelő hallgatósága volt: IX. Lajos és udvara, bíborosok, egyetemi tanárok, tanulók és egyháziak, Longchamps előkelő származású klarisszái. Beszédei fogalmazásakor gyakran Szent Bernát ihlette, de mindig merített saját maga gazdag és mély belső tapasztalásából. Beszédjét a skolasztikus szokásos felosztás szerint fejtette ki: téma, prothema, bevezetés, meghatározás, érvelés, következtetés, rávezetés, példák, argumentum ad hominem. Ezért kellettek az idézetek, megvilágítások és meggyőzések. A nyilvános istentiszteletnek ehhez nem volt mondanivalója, de a lelkek — talán elsőízben hallották az isteni szeretetnek ily énekét — lenyűgözve a nagy tudomány miatt, elámultak. Bacon Rogér azonban kinevette a tanárok ilyenféle művészi szerkesztéseit és dagályosságát : „Divisiones per membra íaciunt sicut artistae, concordantias sicut legistae, consonantias rhythmicas sicut grammaticae". A ferences hitszónokok nagyobb része azonban, mivel közönségük a plébániák és közterek népe volt, Szent Ferenc példaadása szerint beszélt. Ennek főképviselője Regensburgi Berthold. Sietve megjegyezzük, hogy egyszerűsége nem olyan volt, mint Leó vagy Boldog Egyed testvéreké. Nála ez a tulajdonság a tudós ember egyszerűsége, aki tudja, hogy a képzett hallgatókhoz való beszédben elegendő, ha szorosan meghatározott tárgykörben mozog és műkifejezéseket használ, de a tudatlanokhoz vagy félműveltekhez intézett beszédhez nincs az a szótár vagy tudás, amely elégséges lenne. Berthold lelki kiképzését Augsburgi Dávidnak, ennek a mély misztikusnak köszönhette, akit a csodálatosan növekvő német rendtartomány adott a ferencességnek, értelmi műveltsége pedig Bartholomaeus Anglicus érdeme. Berthold testvér a regula utasítása szerint „bűnökről és erényekről, büntetésről és dicsőségről" beszélt. A szent tudományokból, mint alapból kiindulva, szólt hallgatói