P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

Küldetése nem engedi meg, hogy elméleti téren maradjon. A ferences gyakorlatiasság felnyitja szemét, hogy meglássa kora hibáit, uzsoráit, képmutatóit, erőszakoskodók és paráznáit, de különösen romlott szerzeteseit. A papság kicsapongásaivai szemben hajthatatlan. Könyveiben azok az oldalak a legfeltűnőbbek, amelyek — közös tulajdonsága különben minden bűnbánathirdetőnek — a méltatlan papokat sújtják, nem véve ki a püspököket sem. Észrevételei a hiúságról, falánkságról, simóniáról contra praelatos et malitiam eorum annyira szigorúak, hogy azt a benyomást keltik, mintha Szent Antal nemis nyilvánosan, hanem valamely elkülönített teremben mondta volna el őket. Az első évek ferences hithirdetésében ez a viselkedés — amennyire én tudom, annyira újszerű, hogy később is csak ritkán esik meg — megmutatja nekünk a szentantali lelkület férfias bátorságát. Ez az Atyjáétól eltérő magatartás, Szent Antal kíméletlen nyelvezete, azzal magyarázható meg, hogy ő a pap, jobban érezte a testvéreit illető gáncsolás kötelességét és jogát, mint a laikus és megtért Szent Ferenc. Nem ok nélkül hívta őt az emberismerő Szent Ferenc „püspökömnek". A ferences arcvonás különösen kitűnik a meggyőzés és szelídség módszerében, amelyet a hitetlenekkel szemben használt. Talán az „eretnekek pőrölye" is arra gondolt, hogy a bűnösök elsősorban a példa hatására térnek meg, hogy a farkast is meg lehet fogni csalétekkel és hogy a nyáj szétoszlásának okát a pásztorok hanyagságában kell keresnünk. A pásztoroknak Szent Ágostonnal a szeretetet ajánlotta: „

Plus a vobis amari appetat, quam timeri. Amor enim aspera dulcia, importabilia levia : timor vero ipsa levia importabilia facit". Mint korának minden szent írója, Szent Antal is képletességekkel, hasonlatokkal él — vissza is él velük — és a biblikus konkordanciákban feni élesre elméjét. Még azután ebben is, amely sajátos alapja a középkori szónokiásnak, megmutatja eredeti és határozott személyiségét. Jelképeken keresztül látja a valóságot, vagyis az ideiglenesben az örökkévalót, az anyagban a szellemet és abban látja, amit szeret, ami neki szolgál. És mivel művészi képzelőereje sem hiányzik.