P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

tudományra akarja visszavezetni, a kémiára, melynek szerinte célja, hogy „minden élőlény és minden ásvány alakulását megmagyarázza, hogy így az orvosi tudomány alapja vettessék meg". Ez az ember, aki husz év alatt kétezer ltrát (mostani, háborúelőtti lírában százezret tesz ki) költ el tükrökre, üvegekre, eszközökre, kéziratokra — ezért súlyos büntetést fogságot szenvedett az elöljárók részéről, mert azok ördöggel való cimborálást gyanítottak nála — gondolkodását, tanulmányai célját tekintve' azonban mélyen ferences. Isten eszméje körül ugyanolyan elmélete van, mint Szent Bonaventurának és amint ez, hasonlóképen ő is felveszi, hogy az Igazság teljes megismerése a kinyilatkoztatás segítségével Isten ajándékának gyümölcse, amelyet a Gondviselés közvetlenül vagy közvetve nem tagad meg a jóakaratú emberektől. Ezért ő a régi, nagy bölcselőkben a keresztény gondolat előfutárjait látja és őket bizonyos lelkes és bánatos tisztelettel őrzi, amely nagyban emlékeztet Dante magatartására, amelyet a „nagy szellemekkel" és Vergiliusával szemben tanúsított. Amint Szent Bonaventura az összes művészeteket a teológiára, úgy Bacon az összes tudományokat a Szentírásra vezeti vissza. Annyit érnek, amennyire abban gyökereznek, vele egyeznek, annak szolgálatára vannak. Benne van az igazság, mert a prófétákat és a szenteket-a kinyilatkoztatás tanította meg, a bölcselőket és az okosakat pedig a próféták és szentek. A szentszöveg látszólagos tévedései a téves magyarázatokon alapulnak, ezek oka pedig a nyelvismeret hiánya. Ennélfogva Bacon tovább fejleszti azt a nyelvészeti, vallási hagyományt, amelyet már Oxfordban Grossetestei Róbert megkezdett. Követeli a görög, héber és keleti nyelvek tanításának szükségességét, hogy a szentszöveget megjavíthassák, amelyet a fordítók és a magyarázók megváltoztattak, mindegyik a maga módja szerint olvasva vagy javítva azt anélkül, hogy a nyelvet ismerték, vagy egységes módszerük lett volna. Ami őt magát illeti, ismeri az arabot, tudja a görögöt, zsidót és a khaldot; ő írja a század egyetlen görög nyelvtanát és bevezetést ír a héber nyelv tanulmányozásához. Nemcsak a görög és héber nyelvről, hanem valamennyi külföldi modern nyelvről azt tartja, hogy ismeretük szükséges a kereskedelemhez, a diplomáciához, de legfőképpen az apostolkodáshoz ; a