P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

szeretnie még akkor is, ha az ember nem vétkezett volna ; va­gyis előre lát egy embert, aki őt képes végtelenül szeretni, amint Őm aga szereti Önmagát és aki ugyanabban az időben Isten. íme a Megtestesülés első indítóoka! Ennélfogva nem Ádám eleste idézte lel az isteni tervet, hanem csak azt mű­velte, hogy Jézus előbb lett a fájdalomban, mint dicsőségben a világ Ura. Boldog Duns Skót szinte Istenfia nagyságának megsértését látta a teológusok általános véleményében, amely szerint a Megtestesülés első indítóokát a megváltásban kell keresnünk. Ez elégtelen indíték ily bámulatos csodára! Már Grossetestei Róbert, Marston Rogér, Acquaspartai Máté, Ware Vilmos gondolkodtak e kérdésről, de egyik sem határozta meg és oldotta meg ilyen világosan. Boldog Duns Skótnak jellegzetessége, hogy a spekuláció­ban nem saját vigasztalását keresi, hanem Isten dicsőségének nyilvános elismertetését és mindazét, amit csak Isten szeret. Amint magasztalja az Ige dicsőségét, megszabadítva Ádám bűnének alkalomszerűségétől, ugyanígy akarja Isten Anyját is magasztalni, megszabadítva őt az eredeti bűntől. Es a bűn lelki, akaratelvi fogalmának, az általános természet és az egye­sek egyénesítésének különböző voltára, az előrerendelés foko­zatos felfeléhaladásának tanára támaszkodva tanítja Mária Szeplőtelen Fogantatását. Szent Ferenc a Boldogasszony lovagja, Szent Bonaventura a költője, Boldog Duns Skót teológusa, úgy­hogy a Máriás Doktor cimet érdemelte ki. Ő azonban alkotó teológus, mert szeret, még pedig szentferencien kézzelfogható szeretettel szeret, amely a gyakorlat. A szeretetet ilyen mély­értelműen magyarázza: „Ostensum est dilectionem esse veram praxim." Épp mert a szeretet gyakorlat, Duns Skót egybekap­csolóan alkot. Ugy fogja fel a mindenséget, mint valami piramist, amely nemekből és fajokból áll, amelyek fokozatosan emel­kednek, az alsóbb nemesebb részeivel kapcsolódik a felsőbb­höz. így az érzéki természet az ember révén kapcsolódik az értelmihez. Es az ember kicsiben magábafoglalva a világot, a megtestesült Ige által istenbe kaptísolódik. Ez a csúcspont, ahová az egész teremtés törekszik. Jézus Krisztus a „Fönséges trónusa mellett a végletek kiegyenlítődése : Ő idő és örök­kévalóság, tér és mérhetetlenség, esetleges és szükséges, véges

Next

/
Thumbnails
Contents