P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

hóbortos, kalandos, reformáló nyughatatlanságot nevel, amelyet bizony Szent Ferenc első társai nem mutattak fel. Nem lehet azonban tagadni, hogy az ő tévedéseiken keresztül valami — , nem tudom, milyen — hősiest visznek magukkal, amely megmutatkozik a szegénységhez való kétségbeesett ragaszkodásukban, a minden eshetőségtől mentes Egyház eszméjében, a történelem láncolatának megvetésében. Annak a bizonyos hősies valaminek, amely lelkesíti a spirituálisokat, akik a legelső hűséges rendtársaktól származnak, kell tulajdonítanunk a rend népies és halhatatlan jellegzetességeinek hagyományát; nekik, az Isten dalosainak kell tulajdonítanunk a ferences nagy hőskölteményt. Mialatt Illés testvér annyi lángelméjűséggel és erővel felépíti a Szent tiszteletére Asszisziben a kettős nagy-bazilikát, azalatt a többiek : Leó testvér, fra Angelo Tancredi, Egyed fráter, Bernát testvér, Rivotorto, Porciunkula és a rieti völgy Grecciojának legmeghittebbjei felháborodnak atyjuknak ily aranyos keretbefoglalása miatt és lángoló szenvedéllyel újra megrajzolják Szent Ferenc képét úgy, amint ők ismerték és szerették. Kunyhócskáikban irattekercset irattekercsre készítenek és emlékek után kutatnak Assziszi Kláránál, aki ilyeneket hűségesen őrzött szivében. A spirituálisok szenvedéséből, a néppel közvetlen összeköttetésben születik meg toscanai-, umbriai-, márkiai latin nyelven annak az irodalomnak szent ideje, amelyet XIII. Leó pápa meghatározása szerint az olasz nyelv gügyögésének nevezhetünk. Annak a városias Itáliának, amel>et több tudós polgáriasnak, gyakorlatiasnak, eszmék nélkülinek állít, mivel nem volt Orlandoja, Rinaldoja, Lancilottoja, sem Ginevrája, Isottája*) — Isten elküldötte Szent Ferencet és általa a *) Orlando az Ariostotól írt regényes éposznak főhőse, Rinaldo regénybe foglalt rablóvezér, Lancilotto Artus király és a Kerek Asztal egyik mesés alakja, aki Artus király nejébe, Ginevréba volt szerelmes. — Isotta, humanista írónő ; írt levelezéseket, költői és teológiai műveket is. Meghalt Veronában 1466-ban. Ennek nővére Zenevera vagy olaszosan Ginevra, hasonlólag humanista irányban fejtett ki irodalmi tevékenységet. Mivel a Nogarola családnak, amelyből eredetüket vették, egyik leszármazottja Apponyi Sándor gróf, a nagy bibliofil, azért ő Ábel Jenő segítségével kiadta a két írónőnek műveit két kötetben. Címe : Isotae Nogarolae Veronensis opera quae supersunt omnia. Accedunt Angelae et Zeneverae Nogarolae epistolae et carmina. Wien, 1886.