P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

Szent Bonaventura generálisi hivatala. Bagnoregiói Szent Bonaventura hosszú generálisi tisztsége alatt úgy látszott, hogy a harc lankad. Nem azért mintha a kérdéseket megoldották volna, hanem mivel kiegyensúlyozott szelleme a szigor és gyengédség között uralkodni tudott. Nála ez a lelkület kiválóan itáliai, de különösképpen ferences vonás. Generálisi hivatalának súlyossága kidomborodik a narbonnei határozatokban, amelyeket az ő elnöklete alatt gyűjtöttek egybe, a tőle megírt Szent Ferenc életében, a Szeráfok hat szárnyáról c. munkájában és azokban az előírásokban, amelyeket a rendtársak és az újoncok számára készített. Személyisége, amely akkor, amikor tekintélyt képvisel, egyúttal behízelgő, központosító és megbékítő, mialatt erős kézzel kiküszöböli a túlzó embereket, rendeleteket és iratokat, igyekszik a viszályt okozó hangokat is elhallgattatni. Derült fensőbbségének vonásával meghódítja az ellenségeket, orvosi szemével, amellyel a lelkiismeretekbe belelát, megkülönbözteti a parancsoló jóságot az engedelmeskedő jóságtól, az akarati betegségeket, a szív gyengeségeit, a rövidesen gyógyíthatókat, a megátalkodottakat, a gyógyíthatatlanokat, az idült betegeket mind magához vonzza. aSzent Bonaventura megszeretteti magát, mivel amit megkíván alattvalóitól, azt ő maga is gyakorolja és az elöljáróknak megadja azt az irányító vonalat, amellyel másokat is Krisztushoz hasonlóvá avathatnak. Ez a vonal egy szóval jelölhető, de amely tele van a világ összes nevelői bölcseségével, ez ugyanaz a szó, mint amelyet Szent Ferenc normául állított fel a miniszterek és guárdiánok viselkedési módjára, ez pedig az anyaiság. A szépség iránt túlérzékeny lévén, mint akár Szent Ferenc, az újoncokhoz írt — legalább is tőle vagy módszerétől vannak áthatva — tanácsaiban nemcsak a belső élet legkisebb részleteire terjed ki a figyelme, hanem még a külső magatartásra is ügyel, ezzel is a lélek fennkölt mesterének mutatja magát, aki vallja a jámborságban is megnyilatkozó esztetika fontosságát. A választékosság természetének szükséglete volt. Szent Bonaventura, az Egyháznak ez a tunikás és facipős fejedelme megelőzi a mi rinascimentónk esztetikai életének nagy kioktatóit, midőn mondja: „az élet művészet". Megvan benne a nagyszerű lelki összhang, az Itinerarium mentis in Deum