P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

I. A TIZENHARMADIK SZÁZAD. Annak a megújulásnak csirája, amelyet Szent Ferenc kora művelődésében hátrahagyott, olyan termékeny, hogy amikor a tizenharmadik század első negyedének végén meghal, onnétkezdve az egész századot átjárja személyisége és szentsége révén, amely más indítékokból és más szempontból — benső küzdelemmel, terjeszkedéssel és külső ragyogással — az itáliai városokban valósul meg. Mialatt rendje azoknak az áramlatoknak széttépő hatása alatt áll, amelyek a szegénység megtartásáért harcolnak, Szent Ferenc gondolata bölcseleti kidolgozásban alakul ki, úgy, hogy a cselekvésben szerzett hatalmát kiterjeszti a tudományos térre is. Szent Ferenc élettörténete művészetté válik, ha plasztikusan beszélik el, gondolják elállítják vissza. Szent Ferenc gazdag képzeletű, költőies, lángoló szava a népies igehirdetésben annak összetéveszthetetlen sajátságaival típust teremt; Szent Ferenc missziós gondolata indítja és vezérli az apostoli vállalkozásokat a legtávolabbi Keletre. Végre az új nemzedékek jámborságát is Szent Ferenc tanítása hatotta át, mert a szerzetesekben felkelti a buzgóságot, míg a népet megtanítja arra, hogy hogyan vegyen közvetlen részt az Egyház életében a liturgiának kézzelfogható megjelenítéseivel. Ez a rendkívülien nagy hódítás szenvedések árán következik be, ezalatt azokat a szegénység ügyében folytatott küzdelmeket értem, amelyek a ferencességet szétmarcangolták. A szegénységért. Szent Ferenc halála után az őt követő seregben két különböző áramlatot különböztetünk meg: egyrészt a túlbuzgókét, akiket később spirituálisoknak neveznek, akik betűszerint fo-