P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

ELSŐ FEJEZET. Szent Ferenc és kora

emberek közötti apostolság buzgalmát, megtaláljuk a megsemmisülésre való törekvést és a tevékenykedés megkövetelését. Tudatában volt-e Szent Ferenc ezeknek az ellentéteknek? Latolgatva gondolkodásmódját, tetteit és iratait, azt kell felelnünk, hogy igen. Azzal, hogy áldását adta mind Illés testvérre, mind Bernát fráterre, rendjében két ellentétes lelkületet engedett meg. Ezzel a valóság iránti mély éleslátásról tett bizonyságot, amely maga az élet és amely ellentétekből él. Ezzel örökségképpen hagyta rendjének és méginkább a három renden belül és kívül álló, összes, kiterjedt lelki ivadékainak azt a lehetőséget, hogy a különféle helyekről, vagy társadalmi osztályokból származó embereket is befogadják. Fiainak megadta azt a lehetőséget, hogy figyelembe vegyék az apostolkodás különféle alakjait. Elhintette a látszólag egymástól elütő cselekedetek magvát. A valóságban aztán mindez az energia az egyetlen lelkesítő szellem iránti hálává olvadt. Francesco életszemlélete a szeretetből született meg és a szeretetben olvadott is meg, ezért érthető, hogy ő szerette Illés frátert, de szerette Bernát testvért is, szerette a tömeg emberét, de szerette a magány íérfiát is, a megvalósító alkotót éppúgy, mint a szemlélődőt, mindkettőt megáldotta és mind az egyiknek, mind a másiknak tört utolsó vacsorájának jelképes kenyeréből, mert ezzel akarta jelezni, hogy a ferencesség elkövetkező eltéréseinek nevében és abban a befogadni kész és irgalmas atyaiságban kell kiegyenlítődniük, melynek képe Isten atyaságában leli magyarázatát, amely az ő napját bocsátja az igazakra és a hamisakra, mely erőt kölcsönöz a bivalyoknak és daloló képességgel ruházza fel a csalogányokat. Szent Ferenc iratai az isteni és testvéri szeretet tárgyán kívül még két, egyenlőképp élénk kérelmet árulnak el, amelynek szigorú megtartása a követői közt álló harcot kiküszöbölte volna. Ezek között azonban nem értik meg egymást azok, akik akár az egyiket, akár a másikat elhanyagolták. E két kérelme a szegénység és az engedelmesség. Egyik sem nagyobb a másiknál, hanem egyenlők. A különféle törekvések ellentéte, amely törekvések a szegénység kérdése körül erősödtek meg, azokban az utódokban mérgesedik el, akik a Szentnek csak egyik vagy másik erényét öröklik és nem az ő fennkölt közvetítő