P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

ELSŐ FEJEZET. Szent Ferenc és kora

erejét, amely kibékítette az istenit az emberivel és ezért egyetemes jellegű volt, t. i. a szeretetet — értem az Isten szeretetét — amely Annak a szeretete, aki a mi Megváltónk és azoké az embereké, akiket ő üdvözített. Aki a mi első testvérünk és azoké, akik az ő kisebb testvérei. Ez a szentíerenci szeretetszükséglet átlopakodik fiaiba és pedig olyan formán, hogy a ferences család, bár fel van osztva és örökké ellentétben van, mégis minden században megtalálja azt az alapvető egységet — hála az Isten és a teremtmények szeretetének — amely Szent Ferencben megvan. Az a megújító és elszakadási mozgalom, amely szinte századonkint megszületett keblében, nem a gyengeségnek volt a jele, mint a felületesek mondják, hanem az életrevalóságé ; hasonló a szövetek erőműködéséhez: vannak sejtek, amelyek megérnek, sejtek, amelyek elválnak, sejtek, amelyek elhalnak; valami elhal, valami elkülönbözik, de a halál csak látszólagos, az elkülönböződés csak pillanatnyi, a sejtek megújulva elrendezkednek annak a szervezetnek egységében, amelynek részét képezik, amelyben születnek és amelynek révén élnek. Az Isten és teremtmények iránti szeretetből fejlődik a ferencességnek a jámborságban, gondolkodásban, tevékenységben századokon keresztül megmutatkozó ereje.