P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

ELSŐ FEJEZET. Szent Ferenc és kora

jezett megoldására nem törekedett. 1220-ban elrendelte ama studiumháznak lerombolását, amelyet Staccia Péter Bolognában alapított, de már 1223 ban, miután Ugolino bíboros kijelentette, hogy az a ház a Szentszékhez tartozott, megengedte, hogy ott Szent Antal teológiát tanítson. Megtiltotta az egyik novíciusnak, hogy breviáriuma, zsolozsmakönyve legyen, Rinaldo fráternek pedig sok könyvét illetőleg adott tilalmat. Viszont tisztelettel fog idta a tudósokat, akik rendjébe léptek és az összes írások megőrzését és tiszteletben tartását ajánlotta, mivel a tudás közvetlenül vagy közvetve Istentől ered, vagy Istenhez vezet. Szent Ferenc nem érezte az olvasás-tanulás szükségét, mert a Megfeszített, a természet és az élet voltak az ő kötetei. A könyvből vett tudománynál többre becsülte a szívnek a tudományát, a szónál többet értek előtte a tettek, a tudósok tehetségénél az egyszerűek alázatossága, meglévén győződve arról, hogy kiki annyit tud, amennyit tesz és hogy a lélekmentés inkább imával és példával, mint okoskodással történik. A tudomány művelését nem parancsolta meg, mert nem találta az evangéliumban; de nem tiltotta meg, mert elismerte annak szükségét. Ha a kérdést el akarta volna dönteni, akkor vagy a legszigorúbb szegénység eszméje ellen kellett volna nyilatkoznia, vagy a hódító apostolság ösztönét korlátoznia, kizárva azt a tudományos élet teréről, amely pedig olyan erős volt benne és általa rendjében. Elsősorban azonban rendjét kellett volna pontosan meghatározott életnorma közé szorítania, holott ő úgy látta, hogy rendjéből, mint valami életdús fából sok más ág, tevékenység, intézmények fakadnak, bár mindegyiket ugyanaz az eszme élteti és mindegyiknek kötelessége önmaga életére vonatkoztatva fejleszteni egy-egy formában ezt az ősi, megihlető eszményt. Innét van talán, hogy a ferences rend az atyának lelkében többé-kevésbé leplezetlenül lappangó mindenféle ellentétet örökölt. Ezek az ellentétek képezték ama vitának okát, amelyek a rend kebelén belül egymással harcban állottak és amelyek a legkülönbözőbb kezdeményezéseknek vetették meg eredetét. A ferences rendben éppúgy megtaláljuk a fegyelem szigorú szellemét, mint Szent Ferencben, de az önkormányzat utáni epekedést is, a magány utáni vágyakozást éppúgy, mint az