P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)
HARMADIK FEJEZET. Szent Ferenc és korunk
ködnek abban, hogy az örvendezésben nemkevésbbé megtartsák azt a mélységesen ferences őszinteséget szóban és vonásban és a természethez való ama gyakori visszatérés, amelyek mind igyekeznek bennünket megszabadítani a világi illendőségek és szokások erőszakos zubbonyától. Az örvendezésnek ezek az indítékai még emberiek és okot adnának arra, hogy elhigyjük az együgyű optimizmusnak azt a vádját, amelyet a franciskánusok ellen fordítottak, ha az ő örvendezésüknek támasztéka nem volna sokkal magasabb és egyetlen: az Isten. A szépség vidámít, mert az isteni valóságnak legelbűvöIőbb megnyilatkozása. Saját énünk kicsinysége is tetszik és szinte vígasztal, mert azt védve érezzük az Ő őrködő és atyai tekintetével ; az életnek bizonyos komikus íze van, mert minden nagy tett az örökkévalóság feneketlenségén mikroszkopikusan kicsinynek tűnik fel, ezért megmosolyoghatjuk magunk fájdalmait is : fordítva, az örökkévatósággali viszonyban az akarati tevékenység örök értékűvé válik: áthelyezkedni néha-néha a tevőlegességbe annyit jelent, mint Isten országáért dolgozni. A ferences lelkiség és a fájdalom. A ferencesnek optimizmusa nem Pangloss 1) doktor optimizmusa. Nem téveszti meg az emberi természet jósága, csak Isten ígéreteiben és szeretetében bízik. Szereti az embereket,, mint Krisztus vérével megváltott lelkeket. A ferences örvendezés nem a dolgok és a töredékes öröm ingatag szépségétől, hanem az örökkévaló jóba bekapcsolt eszmétől és szívtől függ. Ez nem naivság, sem nem érzéketlenség: ez bölcseség. Amint Szent Ferenc lemondásról-lemondásra eljutott addig a pontig, hogy semmi sem volt adni valója és veszteni valója, éppígy a ferences a szenvedésekből származó összes fájdalmak ellen mentességet szerez, mert energikus ellenállással veti ki magából az önszeretet búskomorságát, az érzékiség szomjúságát, a nyereségvágy lázát és a sikertelenség sötét haragját; a benső *) Doktor Pangloss, az istentelen Voltaire „Candide" című regényének egyik alakia, aki a végtelenségig optimista, aki szerint a világon minden a legjobban folyik. ...
