P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

HARMADIK FEJEZET. Szent Ferenc és korunk

kőzik egész teljességében az ember; aszerint azután, hogy ez az akarat Isten akaratával egyező vagy elütő, minden cselek­vés vagy Istenért vagy Isten ellen van. Ha az akarat nem volna uralkodó, a cselekedet közönbös is lehetne: sem Istené, sem ördögé. Más az emberi cselekedet becsületességét, értékét az értelem és akarat valami bonyolult játékába helyezi. Mivel a ferences tanítás az emberi élet csúcspontjába az akaratot helyezi, tevékenységünknek uralkodó királynéja, amely szabad és felelős (ez az u. n. „akarat-elsőbbség" a középkori gondol­kodóknál), ebből az következik, hogy az akarat az alávetés vagy lázadás folytonos mozzanata, a Teremtőnek adott „igen" vagy „nem" válasz. A cselekedet vallásos jellege abban áll, hogy e keresztútból nincs menekvés; ő magában hordja ön­kárhoztatását vagy önigazolását; a cselekedet drámája (amint már a szabadságé is) az önző hajlamok és Isten akarata kö­zött megnyilvánuló viszálykodásban áll, amelyek a törvényben vagy az eseményekben bontakoznak ki; a cselekvés nagysága abban áll, hogy olyan akaratot testesít meg, amely csak lát­szólag emberi, igazában pedig teljes egészében természetfeletti. A cselekvés, a ferences tudósok értelmezése szerint, a lel­kiismeretben megnyilvánuló megfontolt „akarókkal" kezdődik és ezért minden benső működés előtt áll. Amikor a középkori fe­rences mesterek „működésről", „fáradozásról" beszélnek, nem azt a tenni, dolgozni igét értik, amely az emberi erő igénybe­vételét jelenti, és amelyben önmaga előtt tetszeleg, hanem a szellemnek törtetését értik, hogy a szellem legyőzze az alsóbb megmozdulásokat vagy Istennel egyesüljön. Ezért maga az imádság is szilaj harc, míg ellenben henyélésnek vétetik mindaz a gondoskodás vagy fáradozás, amely nem Istenre irányul. Köz­vetlenül megfelelni az isteni sugallatnak, soha még egy pilla­natot sem elveszíteni, megtartani a megtérést óráról-órára tör­ténő megújulással, mivel nem előrehaladni annyi, mint hanyat­lani, hibának venni valami jó tett elhagyását és hogy a leg­nagyobb ajándék önmagunk meggyőzése a büszkeség és érzé­kek napi csatájában — íme, ez Szent Ferenc tevékenységének programmja. Mivel azonban ez a programm minden keresztény­nek is a feladata, magában véve nem mutat fel eredetiséget. Eredeti azonban az a szellem és iram, amelyet ezekben a

Next

/
Thumbnails
Contents