P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

HARMADIK FEJEZET. Szent Ferenc és korunk

Szent kifejt; az eredetiség ott kezdődik, ahol lelkiismeretének ezt a mozgalmát a társadalmi életbe vetíti. A belső tevékenység a felső embert formálja át és közvetve hat a külső valóságra és habár minden társadalmi tevékenységnek elengedhetetlen föltétele, mégsem adja fel kifejezetten, sőt sajátos szemérmességével menekül tőle, mint valami veszedelemtől. Attól fél, hogy önmagát veszíti el a nyilvánosság előtt, azért távolból működik a magányban, imádkozik, másokért vezekelve. Szent Ferenc is ismerte a szemlélődő élet varázsát, hiszen megtérésének első idejében remete volt. Később is gyakrabban gondolt az apostoli vándor-élet elhagyására; de ő nem azok közül a remeték közül való volt, akik úgy hagyják el a világot, amint találják. Szent Klárának és Szilveszter testvérnek igazuk volt, amikor mindkettő az apostoli életet tanácsolta neki ; ha a világban az ifjúság csoportját vezette, a szerzetben olyan hírnöknek kellett lennie, aki a tömegeket ragadja magával. Istenben elmerült akarata a belsőből kihat a külsőre, a szív átformálásából a kézi munkára, amely törvényévé lett; majd megnyilvánul apostolságában, amely hivatása. Az evangéliumból veszi a példát és normát. A mindenkivel érintkezést fenntartó dolgozás, mint ember az emberek között, a bűnösöknek az a házias megközelítése, amellyel a kétes vagy rosszéletű férfiakhoz és nőkhöz fordult, az a bátorság, amellyel a közvélemény felfedezését eszközölte, akár zsidó, akár római is volt az, a tömeggel való szembehelyezkedése, még élete kockáztatásával is, mindez Szent Ferenc számára nem jelentett semmiféle cselt vagy akadályt az Istennel való egyesülésben, sőt kötelességnek tekintette. A világ összes szenvedélyeivel együtt sem volt akadályul közte és a lelkek között. Ha a sors úgy hozza, hogy a lelkek megszerzéséért a világon kell átmennie vagy nem kedves társaságban időznie, félelem nélkül kiteszi magát ennek a kockázatnak, annyira egyesült az Ur akaratával, a szeretet parancsa előtte annyira kötelező volt, akár önmaga halálába kerüljön is betöltése. És követőinek saját példáját hagyja. Az egyéni tökéletesség aszkézise nem teljesíthető a magányban, hanem a kenyérszerzés alázatos munkájában és Krisztus országának terjesztéséért folytatott missziós munkában ;