P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

HARMADIK FEJEZET. Szent Ferenc és korunk

A TEVÉKENYSÉG. A modern kor értékelte a tevékenységet. A XV. század vitáitól kezdve, amelyekben a tevékeny élet elsőségét hangoztatták a szemlélődő élet felett, egészen az angolszász pragmatizmus és a Blondell-féle idealizmusig, növekedés vehető észre a tevékenység elismerésében, mint a gondolat és élet összetevőjében, mint a megismerés és az akarat problémájának megoldásában. Van olyan, aki úgy akarta Szent Ferencet megfontolni, mint a tevékenység bölcseletének távolabbi előfutárát e mondása miatt: Tantum seit homo quantum operatur. Azonban Szent Ferenc belső és külső tevékenységének egészében természetfeletti tájékozódást mutat, még inkább az életnek ez a legbensőbb és örökös természetfeletti ihletése látszik meg nála, melyek teljesen elszakítják őt a modern gondolkodóktól. El kell azonban ismernünk, hogy amint Szent Ferenc a tudás felfogásában új kovászt hozott be, éppúgy a tevékenységet korához mérten nagyon is új szempontból látta: az embereket, akik remete aszkézisben emésztették fel önmagukat, emlékeztette a tevékeny élet vallási értékére, követve az evangéliumot, utánozva Jézus Krisztust, fáradhatatlan lévén szívvel és kézzel, hogy akaratával Istent szolgálja. A tevékenység vallásos jellege. A Szent gondolatainak terjesztői bölcseleti rendszerbe foglalták mesterük eszméit. Amint Szent Bonaventura a megvilágításban és a benső társalgásban a tudás vallásos jellegét fedezi fel, éppúgy Duns Skót az akarat elsőbbségével a tevékenység vallásos jellegét adja. Csak szabad akaratában mutat-