P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

HARMADIK FEJEZET. Szent Ferenc és korunk

ferences szellem közül és megtette a tudományt vallásos cselekedetté a szó legkatolikusabb értelmében. Amint a benső életben, aki ferences akar lenni, nem nélkülözheti Szent Bonaventura misztikáját, éppúgy az értelmi életben sem lehet elvonatkoztatni gondolatától. Különben ő olyan egységesítő, aki az összes problémákat a legnagyobbra vezeti vissza és hogy elérjen az ismeret gyökeréhez, ugyanazon az úton halad, mint amelyen a szentségre is eljuthatunk. Tudomány és imádság. Térjünk vissza a középkorba, hogy megérthessük a bonaventurai megoldást. Csodálkozunk majd, hogy hozzánk mily közelinek találjuk. A megismerés tanulmányozásában Szent Bonaventura ferencesen Christocentrikus. Ő az Igét az általános sillogizmus középső fogalmául veszi fel, aki a Háromság, a természet, a tudományok közepén áll. Aki azt visszautasítja, ha még oly tudós is, nem fog tudni eljutni az igazságra. „Intellectus Verbi increati, qui est radix intelligentiae omnium, unde qui non habet hoc ostium, intrare non potest". (Coll., III, 3) Benne vannak elrejtve Isten bölcseségének és tudásának kincsei ; aki ismeri Öt, ismeri a mindenséget. Olyan ő, mint a fény, amely színt ad a tárgyaknak. „Sicut tu vides, quod radius intrans per fenestram diversi modi coloratur secundum colores diversos diversarum partium sic radius divinus in singulis creaturis diversimodo et in diversis proprietatibus refulget". (Coll., 14) Nagyon különös az, hogy mi a színeket látjuk és nem a fényt, amely azokat létesíti. Ez a fény azonban, bármennyire is hozzáférhetetlen legyen, közelebb van a lélekhez, mint a lélek önmagához. „Christus est doctor interius, nec scitur aliqua Veritas nisi per eum, non loquendo, sicut nos, sed interius illustrando" (u. o.). Szent Bonaventuránál sohasem lehet tudni, hogy hol végződik a bölcselet és hol kezdődik a misztika, mert az ő bölcselete annyira vágyakozik a misztika után és az ő misztikája, mint bölcselet van rendszerezve, ö nem azok közül az emberek közül való, aki az asztalhoz ülve így gondolkodik: „Fejezzük be az imádságot. Most a tudomány embere vagyok és