P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

HARMADIK FEJEZET. Szent Ferenc és korunk

kel, hogy fejedelmi módon uralhassa azt az értelem és szeretet korlátlan uralmában : Povertá alto sapere a nulla cosa soiacere, En desprezzo possedere tutte le cose create.

1) A ferences lelkiségnek lényege egész bizonyosan a bűnbánó és gyakorlatiasan működő szeretet, de legeredetibb megnyilvánulása a szegénységnek ez a szeretete, ez a költőien szerelmes, örömös szegénység, amelynek a művelődés történetében nincs párja. A lelki szegénység. A szegénységről beszélve a szónoklattan veszedelme fenyeget, mert kevesen vannak, akik azt élik, Szent Ferencé pedig a szó szoros értelmében utánozhatatlan. Hogy el lehessen jegyezni, mint Szent Ferenc tette, szükséges, hogy az apostolság evangéliumi életére szentelje magát, hogy nomád, család nélküli, helybenmaradást nem kívánó munkás, határozott társadalmi kötelességek nélkül legyen. Ez pedig csak igen kevés ember hivatása és az az igen kevés ember sem mind kiválasztott. Másrészről, aki nem szereti a Szent jegyesét és nem törekszik azt felkarolni, nem mondható követőjének. Lehetetlen tehát összeegyeztetni a szegénységet a világ közéletével. Amint van vágy vértanúság, úgy van vágyszegénység is, amely a tisztán ferences lelkületet teremti meg, azt a lelkületet, amely megfontolva a vagyon eredetét, a sajátjának nem ura, hanem mintegy vagyonkezelője. Az ilyen lelkületű ember, bár tulajdonos legyen, nem remeg annyira tulajdonáért, hanem úgy viseli azt, mint kötelességet, felelősséget, gyakran mint keresztet. A legkészségesebben elveszíti azt, ha úgy hozza a sors magával és nem is akar visszaélni javaival, hanem amennyiben ezt egészsége, munkája, társadalmi kötelességei megengedik, elkerül minden fölöslegest és a legszükségesebbekre szo*) Prózában : A szegénység fenkölt tudomány, vele megszűnik a dolgoknak való alávetettség. A megvetés által az ember birtokolja az összes teremtett dolgokat.