P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

HARMADIK FEJEZET. Szent Ferenc és korunk

egondol. lEzzmagyarázhatják, hogy felszabadítja magát a szokásos illendőségek alól, mint amilyenek: meghívások, látogatások, bókok, ceremóniák és hasonló időfecsérlések, amelyeknek, tudtukon kívüli hazugsággal annyian alávetik magukat, nemcsak azért, hogy másoknak kedvére tegyenek, hanem hogy tessenek másoknak és önmaguknak. A ferences visszautasítja azokat a kötelező udvariasságokat, amelyeknek mivoltja hamisság és érdem nélküli áldozat. De ha a szokások, amelyeket mint világiasságokat elvetett, visszatérnek, mint előzékenység, mint szeretet, mint apostoliság, szívesen megteszi a magáét, még akkor is, ha tűrnie kell, mert az ő szabadsága az igazság és kötelesség szabadsága, sohasem az önzésé vagy a szeszélyé. A ferences birtokosa a szóbeli szabadságnak, ragaszkodva mindenkor az igazsághoz, amely nem az „ő" igazsága, véleménye, benyomása, eshetősége, hanem az Istené. Mennél jobban ragaszkodik Istenhez, szavai annál inkább kétségbevonhatatlanabbak, bárha támadják is, annál inkább megfogják a lelkiismereteket, sebezze meg bár azokat; annál inkább új és eredeti, habár oly régi legyen is mint a biblia. A ferencesben megvan, vagy olyanná kell lennie, mint amilyen a kis gyermekek és okos fiúk szabadsága, akik engesztelhetetlenül igazmondók. És az ő „igenje" vagy „nemje" egyedül Isten színe előtt alázatosságban élő és Őt félő lelkétől függ, egyedül Belé helyezve reménységét. Ha Szent Ferenc példája szerint a szabadság végelemzésben a Szeretetre bontható, akkor a szabadság ferences elméletének következménye: a bizalom, őszinteség és egyszerűség. Szabadság a kötelességben. Nem élhetünk Isten jelenlétében anélkül, hogy meg ne ismerjük önmagunkat; ez az Igazságnak eredménye. Mivel azonban az igazság szabadokká tesz bennünket, azért testet kell öltenie a mindennapi kötelességteljesítésben és erénnyé kell válnia. Aki nem tartja kordában szívét, az nem szabad. Szent Ferenc elérkezett addig, hogy rohamos támadással birtokbavette önmagát és minden régies felfogásának alapjában véve ellentmondott; szerette a tiszta, finom, drága dolgokat és a bélpoklosok közé veti magát ; gazdagságban élt és szegénnyé