P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

HARMADIK FEJEZET. Szent Ferenc és korunk

lesz; dicsőségről álmodozott és megalázza magát a kéregetésig és nevetségességig. Hasonló magatartást sugallt társainak is, regulájával megvalósítja az evangéliumi tanácsot, amely az embert kiragadja társadalmi állásából, hogy új teremtménnyé varázsolja, aki egészen a mennyei Atya szolgálatára szenteli magát a lehető legjobban hasonlítva ezzel Jézus Krisztushoz. Támadó taktikája a ferences jámborságban megmarad, amely az akarat elsőségéből kiindulva nem áll meg a szenvedélyek elemzésénél és az azokról való okoskodásnál. Nem makacs­kodik kezdők módjára a tanbeli indító okok körül, hanem a szívhez fordul, amelyből az összes szenvedélyek származnak és igyekszik felkelteni ellenkező képeket, érzéseket az élve­zetet kereső és akaratot rontó szenvedéK ekkel szemben. A világhoz való alkalmazkodás hamisakká és gyávákká tesz bennünket, a Jézus Krisztushoz való alkalmazkodás pedig sza­badokká és erősekké avat. Azonban nincs alkalmazkodás sze­retet nélkül, sem szeretet a szeretetnek megismerése nélkül. Ezért a ferences jámborság arra törekszik, hogy megismertesse Jézus Krisztust bensőséges életében, mint Mesternek, Barátnak, Meg­váltónak mélységében, emberi és isteni nagyságában és nem átallja felidézni az evangéliumból az egyes jeleneteket, mint a bethlehemi jászoly és a keresztút ábrázolását, a hiú és érzéki képzelődések helyébe Krisztus élő képét. Szemére vetették a ferences jámborságnak, hogy visszaélt az evangéliumi magya­rázatok valószínűségével és sokféle ájtatosságot hozott be. Aki a spekuláció kristálytiszta iveletén mozog, megmosolyogja eze­ket az érzületi eszközöket és gyerekeseknek nevezi. Az embe­rek azonban örökös gyermekek, akik részletes mozzanatokhoz fűződnek, amelyek a szeretés és szeretettség legbensőbb vágyó­dásában érintik őket, amely őket jobban félékennyé és re­ménykedővé teszi, amely inkább megfelel az ő kicsiny való­ságuknak. Ezért az Ur és a Szűzanya életét kutató elmélkedés és a különféle ájtatosságok, mivel az emberi hajlandóságok is különfélék, úgyszintén az életfelfogás is, segítségére vannak a léleknek a hibák elleni küzdelemben, a tévedések, kísértések elleni harcban. Csata-eszközök ezek, nem mások. A ferences jámborság az emberiségnek ezért a mély érzéséért kedveli őket, amely teljesen sajátja, de kevésbe veszi akkor, ha erős lel-

Next

/
Thumbnails
Contents