P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

ELSŐ FEJEZET. Szent Ferenc és kora

XL SZENT FERENC ÉS AZ IGEHIRDETÉS. Szent Ferenc Jézus Krisztust utánozza, hogy Istenhez vonja az embereket. A példaadáson és a szereteten kívül felkarolja az igehirdetést is. Szent Ferenc az őt jellemző szemléltető erővel és gyakorlatias érzékkel megreformálja a középkor igehirdetésének módszerét. Mialatt a plébánosok a szokás-szerű latinos formákkal fejtegetik az evangéliumot a szórakozott népnek, mialatt a képzett hitszónokok beszédeik vázlatát a patrisztikus homiliáriumokból merítették és a nagy tudósok a hitigazságok felett okoskodtak, Szent Ferenc közel hozza az evangéliumot az élethez, Jézus Krisztust a hallgatók lelkiismeretéhez. Hogy ezt a célt elérhesse, kezdetben az erkölcsi, egyenes, szinte személyes beszédmodort alkalmazza, hogy a tegeződő párbeszéddel kiemelje a lelkiismeretet, majd amikor mindig többen és mindig előkelőbbek hallgatják (gondoljunk a pápa és bíborosok előtt tartott beszédeire), akkor azt az adomaszerű és példázatos módot alkalmazza, amelyet az isteni Mester megszentelt. Végre figyelemkeltés végett minden lehetséges eszközt megragad, így az illető vidéken beszélt nyelvjárást, a taglejtést, mosolyt, sírást, éneket, vagy az élő ábrázolást, mint Greccionál történt. Prédikációjának tartalma nagyon egyszerű. A legelemibb igazságokat fejtegeti : az utolsó dolgokat, az evangéliumot. Nem törekszik finom és tudós okoskodásokra. Nem készül rá és ha készül, elveszti a fonalat. Rögtönöz, amint a lélek belül megihleti és amint a hallgatóság érdeke megkívánja. Rögtönzött beszéde átütő erejű, nem áradatszerű hév, amely elsöpri a lelkiismeretet, ellenkezőleg az ő igéje az emberek szívébe hat, még azokéba is, akik egy vagy más okból nagyon is álokoskodók. akik különben visszautasítanák a tudatlan laikus prédikációját, így például megindítja a bolognai tanárokat és római bíborosokat.