P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

ELSŐ FEJEZET. Szent Ferenc és kora

SZENT FERENC ÉS A MUNKA. A mértéknélküli alázatosság, valamint az Isten iránt való engedelmesség utáni vágy és az emberek gyakorlatias megsegítésére való törekvés avatja Szent Ferencet a munka keresztény értelembe vett megszemélyesítőjévé. Ebben is segítették természetes hajlamai. Mint kereskedő fiának, aki a városi polgárság kebeléből került ki, megvan a kitermelő és alkotó tulajdonsága, mégpedig a legnagyobb hiba, az otthoni Önzés nélkül. Még az if]únak nagyzolási és bőkezűen adakozó hajlama is alapjában azt erősíti meg, hogy nemes felfogása volt a pénzről. A munka hozományának tartja azt, amelynek forognia kell, nem pedig állnia. Nála apénz csupán a személyiség megerősítése, az uralom eszköze. Ettől kezdve az uralomvágy helyesebb formában fejeződik ki nála, mert előtte annyit tesz, mint segíteni, használni, másnak tetszésére lenni. Szent Ferenc megtérése után a munkát a szeretet egyik kifejezésmódjának tekinti. Szeretni kell a törvényhozó Istent, aki nekünk a munkát a bűn büntetéseképen adta. Szeretni kell a 'munkának példaképét, a Megváltó Krisztust. Szeretni kell az embereket, akiket a tárgyak és a föld feletti értelmes akarati ténykedés ösztönöz. Szeretni kell az alsóbbrendű teremtményeket, mivel a munka által alakulnak át és szolgálnakSzent Ferenc dolgozik és dolgoztat. Kőmíves sőt napszámos munkával kezdi, midőn San Damiano, Szent Péter és Angyalos Boldogasszony templomocskáját kijavítja, föláldozva a magány iránti alázatos hajlamát, amely mind az ő, mind minden más megtérés kezdetén kisért. Dolgozik akkor, midőn az evangélium, amelyet 1203 febr. 24-én hallott, meghagyja neki, hogy az apostoli élet felkarolá-