P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

HARMADIK FEJEZET. Szent Ferenc és korunk

anya. „Úgy mondom neked Ham, mint anya . . ."; így beszél Szent Ferenc Leó testvérhez; „Ha szükséges neked, lelked javáért, vagy vigasztalásodra és úgy akarod, Leone, hogy eljöjj hozzám, jöjj". íme tehát, belülről nézve mivé nem lesz a ferences hulla-engedelmesség I Szeretetté válik. A szeretet pedig más szabadsághoz nem ért, mint ahhoz, amely eszköze abban, hogy Isten akaratát cselekedje. Szabadság az igazságban. Az összes szentek az akarat hősei, de különlegesen Szent Ferenc, mert ő az, aki a szemlélődést leginkább ténnyé alakítja át, anélkül, hogy okoskodásokon menne át; a tényben megértéssel és közvetlenséggel, maradék nélkül érvényesül a teljes szemlélődés. Az ő példája, tanítása, szelleme egyrészről magához vonzza az értelemmel és akarattal felruházott embereket, másrészről olyan felfogásra ihlet, amely az akaratot úgy fontolja meg és értékeli, mint az élet forgásának kulcsát. A ferencesek mindig védték az akarat önrendelkezését hevesen visszautasítva minden determinizmust, az értelemnek irányító és tanácsadó működést tulajdonítanak az akarat szolgálatára, amely a szellemi élet királynéja. Ez a bölcseleti felfogás fontos következményekkel jár a belső életet illetőleg, habár sokan élnek benne, anélkül, hogy ismernék forrását. Ezzel ki van küszöbölve minden születési, örökölt, környezeti végzetesség és jobban kiérződik sajat cselekedeteinek felelőssége és ezzel az ösztönök feletti uralomnak szükségessége és egy bizonyos célkitűzés; a szabadságról való meggyőződéssel pedig belső meggyőződést szerzünk az „én akarok"-féle kifejezésről, amely elengedhetetlen a haladásra. Továbbá az „én akarok" kifejezés nagy erőt képvisel, amely annál jobban növekszik, mennél inkább tapasztalatba megy. A ferences az akarat embere, fáradhatatlan az egyetlen valóságon alapuló munkában, amelynek ura és amelynek kell hogy megfeleljen: ez az ő lelke. Amidőn Duns Skót János bölcseleti rendszerbe foglalta az akarat elsőségét, nem tett mást, mint csak az első ferences század le nem írt lélektanát és tapasztalatát syllogizmusokba szűrte le. Aki azt folytatta — ezek pedig az összes rendi gondolkozók, szónokok, mesterek — az már bölcseleti öntudatos-