P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

HARMADIK FEJEZET. Szent Ferenc és korunk

Eme „hasonlóság" révén a îranciskanizmus a keresztény aszketika két áramlatát, a teocentrikus és anthropocentrikus csoportot fűzi egybe Jézus Krisztusban, mint isteni Közvetítőben. Azok a lelkek pedig, amelyek dicsőségére sóvárognak, elnyerik szeretetét. Az ember boldogsága és Isten dicsősége megerősödnek a ferences Christocentrizmusban, amely kerüli a nevezett két áramlat ütközőit : a teocentrikus formalizmust és az anthropocentrikus önzést. Milyen módon? Csonkítás nélkül elfogadva a teljes valóságot, mint Isten művét, alkalmazva a történelem és a lelkek valóságához azzal a gyakorlatiassággal, amely Szent Ferencnek sajátja. A teocentrikus áramlat katonai szellemet kölcsönöz, amely könnyűvé teszi az önmegtagadást : eszményiesen besorozva ezer más közé, az ilyen ember lelke számára nem vár a vallástól kellemetlenséget, hanem testvéries erősítést a harcra, mert boldog, ha ismeretlen katonaként eshetik el a nagy Király táborában. Bizonyos lelkiismeretek zavarai, akik inkább félénkek-töprengők, mint nagylelkűek, a nagy közös munka kényszerűségében jelentéktelen részletességekként merülnek el, és jól van így. De más részről, ez az alapos és katonás jámborság közös gyakorlatokban és megnyilvánulásokba fagyhat, nélkülözheti a bensőséget és mélységet, megelégedhetik számbeli hódításokkal. Ellenben az anthropocentrikus áramlat a lelket Istennel egyesíti, minthacsak ő létezne a mindenségben, Isten pedig érte, amint ő Istenért, elszakítja tökéletesen azt a világtól, megszabadítja a külső vigasztalás vágyától. Azonban az emberekkel való testvériség béklyóinak lenyesése, bár legyenek azok bűnösök is és viszoníszeretni a másikakat tűréssel és irgalmasszívűséggel, ez meg az anthropocentrikus jámborságnak veszedelme, amely ezzel egocentrikus lesz, sőt büntetését is képezi, mivel a felebarát eltávolodik tőle, érezvén, hogy komolyan nem szeretik, hogy megítélik és éppen ezért nem tér meg. Ez az oka, hogy a titokzatos testről szóló tan, amelyben minden lélek kicsi egység, amely sokkal többet kap, mint ad, ráveszi arra, hogy az alázatosság és a testvéri szeretet soraiba visszalépjen. A ferencesség a theocentrizmust Jézus Krisztus emberiségéért gyakorolt hő tiszteletben és életünk minden pillanatában az ő követését célzó erőlködésben megédesíti és bensőségessé varázsolja, azután élesíti az