P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

HARMADIK FEJEZET. Szent Ferenc és korunk

észre, hogy nem mi vagyunk életünk urai. Amikor Szent Bonaventura a bennünk lévő Isten keresést akarja eszközölni, rá akar vezetni arra, hogy önmagunkban is ismerjük el a legelső okot. Az emlékezet, értelem, akarat egyidejű és különböző ténykedéseiben, az ismerés és akarás problémájában, ahol az egyiket az igazság lénye világosítja meg, a másikat az örök Szeretet lángja lobogtatja, a lélek titokzatosságában, amely hasonlíthatatlan méltóságot kölcsönöz az embernek s amelyben Szent Bonaventura Isten képét látja, amely mint valami tükörben verődik ezekben vissza. A tükör azonban szenvedőleges és hideg tárgy. Ki élteti azt? Ki cselekszi azt, hogy a kép helyet adjon a bennünk élö Isten valóságának ? Ki viszi bele az emberi szellembe, amely különben csak az ember dolgait foglalja magába, az Isten lelkét, „amely nélkül nem lehetséges megismerni Isten dolgait?" Jézus Krisztus. Az isteni Közvetítő birtokába vette a mi szegény elménket, hogy átváltoztassa és istenítse; az ő ajándékaitól megújult lélek „önmagába térhet és örvendezhet az Úrban?" Amire sem a természet fényével, sem a szerzett tudománnyal soha sem volna képes, akkor amidőn őt betölti a hit, remény és szeretet, Isten templomává lesz és a legmagasabb szemlélődésre képes. Álljunk meg e minden jószándékúnak megközelíthető pontnál : Isten jelenléténél. Ezt könnyebben elérik azok, akik elértek a második fokra, mint pedig azok, akik Istent még a külső dolgokban keresik. Istennek ez a jelenléte nem az érzelgős kedély valamely állapota, sem pedig szolgai alávetettség az Isten-Bíró előtt, sőt még nem jelenti a lelki jegyesség örömeit sem, habár már : a megvilágosító Mester van ott. Részünkről Istennek értelmi szeretete kell, hogy legyen, amely kívánja a csendet, az elmélkedést, a gondolat belső munkáját, amellyel magunkba szállva és az Urat kérdezve elsajátítsuk Szent Ferenc imáját: O alto et glorioso Dio illumina el core mio. Damme fede diricta speranza certa, carità perfecta, umilità profonda, senno e cognoscimento che io servi Ii Tuoi Comandamenti.

1) J) Ó, fölséges és dicsőséges Istenem ! Világosítsd meg az én szívemet