P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)
HARMADIK FEJEZET. Szent Ferenc és korunk
Istennek ez az értelmi szeretete elvezet bennünket az igazság lelkiismeretes kutatására, a tudomány és élet előttünk és mások előtt előbukkanó problémáival szemben őszinteségre sarkal ; elvezet tudatlanságunkban is bízó alázatosságra, mert tudjuk, hogy nagy fényesség világítja azt meg. A csecsemő nem kérdezi, hová megy, ha fejét atyja vállára hajtja; érezve, hogy viszik, boldogan megy. Ez az Isten-keresés nem is kíván sok tudományosságot és műveltséget. Igazat adhatunk Jacoponénak: Lo inteüetto ignorante mira fidelitate, sotto I' onnipotenza tener credulitate, de mai ragion non prestare a la difficultate, vive en umilitate en tal profondo anegato. 1) Ha elménk Istennek kis tükre, mily tisztán és egyenesen kell őriznünk, hogy semmi el ne rontsa az isteni képmást I Mennyire kell kerülnie az emlékezetnek a méltatlan emlékeket és terveket, mennyire egyedül az igazságra kell tekintenie az értelemnek és azt megkülönböztetnie a hazug elvektől ; az ítéletnek mennyire el kell szakadnia a személyi megfontolásoktól, hogy olyan magasabb szempontból tudjon látni, amely egészen a valóságot ölelje föl és abba helyezze be az egyes tényeket s arra törekedjék, hogy a Teremtő kegyességét és derűjét tükröztesse vissza; az akaratnak mennyire az ő dicsőségét képező általános végcélra kell tekintenie 1 Az az elme, amely arra a meggyőződésre jut, hogy ő Istennek élő képmása, úgy őrködik önmaga felett, mint az az északi mesebeli leány, aki azért nem mondott soha hazugságot, mert attól félt, hogy Adj nekem igaz hitet, biztos reménységet, tökéletes szeretetet, mélységes alázatosságot. Adj nekem belátást és ismeretet arra nézve, hogy a Te parancsolataidat szolgáljam. V. ö. P. Takács Ince, Assisi Szent Ferenc iratai, Budapest, 1929, 174-175. x) A tudatlan értelem hűséget fogad, — hogy a mindenhatóságba vetett hitét megtartja, — hogy soha igazat nem ad a nehézségnek, alázatosságban él, elmerülve ebbe a mélységbe. (Lauda LXX1X.) Én a G. Papini előszavával ellátott 1923-i firenzei kiadást követtem (232 o.)
