P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)
HARMADIK FEJEZET. Szent Ferenc és korunk
magát ettől a követéstől, amely különben önként következik az imából és az Isten iránti vágyódásból. Theocentrikus jámborság. Szent Bonaventura és Duns Skót fejlesztették ki e christocentrikus jámborság tanát. Duns Skót, aki a megtestesülés indítóokát inkább Isteníiának megdicsőítésében helyezte, mint az emberek megváltásába és a Szentírás alapján azt állította, hogy Istenfia az Atya dicsőségéért lett kiválasztva az emberrélevésre. Ádám esése következtében lealázta magát a fáradalom és a kereszthalál életére, mert a megtestesülés a megváltás, s ezzel megadta a ferences jámborság központi alapját és ahhoz fűzte a lelkeket, akitől omnia facta sunt (minden lett). A Megfeszített iránti szeretet elviszi Skótot, mint már Szent János evangélistát és Szent Pált, Krisztus felmagasztalására, mint a mindenség központjához és királyához. Ez a csodálatraméltó felfogás adja meg közvetlenül az életnek ferences vonását, mert tekintetbe veszi a természetet: a történelmet, az emberi dolgokat olyan fényben látja, amelyeknek a rendeltetésük, hogy bár terményekről és viszontagságokról van szó, működjenek közre az egyetlen Közbenjáró diadalában és minden embert az ő királyságának munkásává vagy katonájává, akár önkéntessé, akár besorozottá avat. Ennek az az oka, mert a mindenség azért teremtetett, mondja Raymundus Lullus, hogy kereszténnyé legyen, nem másért. Szent János és Pál gondolata, amelyet Skót újra feldolgozott, Krisztusban létesülő föltétlen theocentrizmusra következtet, aki isteni, szükségszerű Közvetítő az ember és Isten között. Ez az a teológiai kőszikla, amelyre a ferencesség fölállította az élet sajátos felfogását. Aki behatol a mindenségnek ebbe a céljába és Szent Pál módjára egy isteni szervezet élő tagjaként tekinti magát és nem felejti, hogy az ember kegyelemben részesült, aki akarhat és cselekedhet a természetfeletti cél elnyeréseért és azt meg is nyerheti a nélkül, hogy a lázadás lehetőségétől is meg volna fosztva, az felfogja Szent Ferenc szegénységének, Istenre hagyatkozásának, határtalan apostolságának tervéi, az törekszik magát Krisztushoz hasonlóvá tenni, vagyis mint ő azonosítja
