P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

HARMADIK FEJEZET. Szent Ferenc és korunk

a Gondviselés akaratából történő események előtt való megadást jelöli, amely általában a hit, az engedelmesség, az alávetettség erényeként szerepel, Szent Ferenc azonban a szeretet tényének tartja. Isten akaratát megtenni annyit jelent, mint őt szeretni. Valóban mit is akar tőlünk Isten, ha nem azt, hogy őt szeressük? Nem a szeretet a törvény tökéletessége- e? Voluntas Dei sarictificatio vestra (Isten akarata a ti megszentelődéstek), mondja Szent Pál ; de a megszentelés a szeretet műve, vagyis Szent Ferenc azt kéri, hogy úgy szeressük Istent, amint ő akarja, hogy szeressük őt, „teljes szívünkből, teljes lelkünkből, teljes elménkből, minden erőnkből". Szent Ferenc magyarázatának másik fontos helye a „mindennapi kenyerünk" elmondása után : „a te szerelmes Fiad és a mi Urunk Jézus Krisztus", azzal fejezi be, hogy kéri : „ez a kenyér legyen emléke, megértése, tisztelete a szeretetnek, amelyet ő táplál irántunk és amennyit csak értünk mondott, tett és szenvedett". Itt megjegyzésreméltó, hogy a minden, még a legmegengedettebb földi vágytól és minden emberi elfogultságtól mentes Szent, egyedül Jézus Krisztust kéri az Atyától, mint a lélek kenyerét, de nem azért kéri, hogy őt táplálja és élvezze (szükségszerűen ez az ő jóságából származik és nem is akar beszélni arról), hanem azért imádkozik, hogy Istenfiának elfelejtett szeretetét és szenvedését felidézze, szeresse, imádja. A Miatyánkhoz fűzött magyarázat a hála és dicséret szenvedélyes szavaival végződik, mintha csak Szentünk hitétől minden hasznossági törekvést el akarna távolítani. Egy másik nagyon kifejező imádsága az Absorbeat, amely a legjobban felel meg Szentünk lelkületének, habár a betű nem is Szent Ferencé : „Vonja el, kérlek Uram, értelmemet a te szeretetednek tüzes és mézzel folyó ereje mindattól, ami csak az ég alatt van, hogy szereteted iránt való szeretetből meghaljak, aki irántam való szeretetből méltóztattál meghalni". Szent Ferenc itt nagy líraisággal, amelyben egy költő sem múlta felül, azt kéri, hogy szeretetből meghaljon, Megjegyzendő, hogy nem azt mondja: Isten iránt való szeretetből, amely elbizakodottságnak, vagy legalább is tapintatlanságnak látszik az iránt, aki őt a szeretetben megelőzte, hanem az ő szerete-