P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

HARMADIK FEJEZET. Szent Ferenc és korunk

vétkektől távoltartson, de mégis ez is nemkevésbbé hozzájárul ahhoz, mint az esztetikai és közönségesen gazdasági szempon­tokat figyelembe vivő lelkiismeret, hogy félreismerje vagy érték­telenítse a bűnt, mint az Isten megbántását és a lélek kárho­zatát. A bűnt természetes szemszögből fontolva meg, mint em­beri tényt, megfosztja a tévedést alapjától és elsősorban Isten megbántásának jellegétől. Vétkezik és talán elpirul, de nem fél vétkezni ; vétkezik, de a bűnt úgy veszi, mint az emberiség ki­egészítő, ha nem éppen szükséges részét. Sőt néhány bűn úgy tűnik fel, mint amelyhez a természetnek joga van. Néhány erény, mint például a tisztaság, alázatosság, a szelíd­ség, sok ember szemében ma igazságtalan csonkításoknak és lemondásoknak látszik. Az eredeti bűnről szóló tant mesének tartva, az emberi nyomorúságot elrejtik vagy jobban mondva eltagadják, az aka­rat létesítő ereje alatt. Gyermekes meseszámba veszik a menny­országot és a poklot, a boldogságot vagy inkább az élet örö­mét, azt állítják, hogy a múló valóságban van meg az és ezt hangoztatják, habár ezzel önmagukat hazudtolják meg. Az akarat és gyönyör a közönséges emberek számára, az akarat és az állam java vagy még általánosabban : egy bizonyos meg­határozott politikai eszme szerint meghatározott közjó a felsőbb emberek számára; mindenki számára pedig: az akarat és gyö­nyör, a haza és az emberiség (amelyben a szellem személyte­lenül jövővé alakul) képviselik a modern lelkiismeret alfáját és ómegáját. Amikor az embernek akkora akaratereje van, hogy föltett célját eléri és önmaga meghosszabbítja céljának határát oly módon, hogy ívelése soha nem lassul meg és erőlködésé­vel minden nap magasabb célt tűz ki maga elé, ami jogcímet ad neki az életre, akkor ez az ember eléri a hősiességet. A hősiesség példája pedig, amióta az emberiség Plutarchos hő­seit a szentek helyébe ültette, nem Krisztus követője, nem egy­szerűen hős, hanem olyan ember, akit az akarat hatalma ve­tett fel. Ha a fájdalom, félretéve az alázatosságot, nem vezet e) a hithez, akkor még hátra van Isten nagy küldötte : a halál De ki gondol komolyan a halálra, a munka szédületes forga­tagában? Valamikor megvolt az ideje annak, hogy magába

Next

/
Thumbnails
Contents