P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

HARMADIK FEJEZET. Szent Ferenc és korunk

merüljön és céljának azzal a bizonyosságával foglalkozzék, amely minden ember számára az utolsó lehelletig, elvont igazságot képez; ma azonban az ilyen jó gondolat, ha ugyan jó, a külső tevékenység tüskéiben megfullad. Azonkívül, ha a halálról való elmélkedés észretéríti az utána kutatót, kételkedőt, a lelkiismeretfurdalásban szenvedőt, azonban közönbösen elsiklik a közvetlen jelenben belemerült lelkiismeret felett, amely tettéért és viselkedéséért jóval és rosszal megfizet, amely csak a halálra kíváncsi, mint valami utolsó tapasztalásra. Sőt bizonyos emberek számára, nem tudom, hogy már cinikusok, dekadensek vagy betegek számára-e, a halál gondolata és veszedelme gyönyörüknek összetevője. Az életnek ilyetén való felfogása nem szórványos jelenség, hanem nagyon is elterjedt, közönséges tünet. A bölcseletből beszüremkedik az iskolákba, a politikába, a művészetbe ; a színházból, regényből, moziból kiindulva, a levegőben röpköd, amelyet magunkba szívunk, annyira, hogy néha megmérgezik még a katolikusoknak lelkét is és sokakat öntudatlan eretnekekké alakít át. Szent Bonaventura kora Isten ellen lázadó emberei elé ilyen okoskodást meresztett. „Az ész azt kérdezi: mit kell tenni az olyan emberrel, aki Isten templomát megbecstelenítette? — A lelkiismeret azt feleli : vagy meg kell ölni, avagy a bűnbánat könnyeivel meg kell tisztulnia. — A lelkiismeret így tesz szemrehányást : te vagy az az ember és így okoskodik : vagy el kell kárhoznia vagy alávetnie magát a bűnbánat ösztökéjének. — Akkor választ az akarat. Mivel visszautasítja a belső kárhozatot, szívesen veti alá magát a penitenciának". Mikor azonban Szent Bonaventura ezt a hosszú okoskodást feladta, bizonyos igazságokat feltételezett, amelyek a lélekben megmaradtak, mint amilyenek Isten és az örökkévalóság, a mennyország és a pokol : az állványozás ugyanis összedőlhet, de a mesterfalak fennmaradnak. Későbben, amidőn Szent Ignác hasonlóan kora emberei számára, hogy Istenhez visszahívja őket, a két tábor és két zászló evangéliumi harcos ellenkezését adta elő, „lelkigyakorlatozójában" érintetlennek tételezte fel a jó és rossz eszméjét, úgyszintén a halál, az élet másvilági céljának gondolatát; ha