P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

HARMADIK FEJEZET. Szent Ferenc és korunk

tekintjük, ha minden cselekedet a mult összes tapasztalatát magában foglalja és még újat szerez hozzá, akárhogyan is van ez. a szellem növekedésére válik, akkor lehetetlen komoly lelkiismeretfurdalásról beszélni. A vezeklés szükségessége megnyugszik abban a gondolatban, hogy minden cselekedetnek önmagában és következményeiben van meg jutalma vagy büntetése ; a tisztulás szükséglete azzal kecsegteti magát, hogy esésén tanul és legyőzi magát, ha gazdagabb emberséggel újra kezd valamit. Az értelmiségekben, az álműveltségűekben és a világfiakban bizonyos esztetikai lelkiismeret kerekedik felül, amely tagadja a bűnnek keresztény felfogását. Úgy fontolja meg, ugyanazzal a jóakaró engedékenységgel gondolja meg a hibát és az erényt, mint a való ténynek két egyenlőkép érdekes felfogását. Nem veti el a hibát, nem indul meg, sőt megmosolyogja a szigorú erkölcsiséget és ha valami nagyságot megcsodál, ez az akarás és merészség szívós nagysága, akárhogyan és akárkiben is legyen az meg, akár kalandorban, akár szentben. Megcsodálja a vonal csinosságát, akár jó legyen, akár rossz ; előtte lehet ügyesen csalni, udvariasan megbántani, leleményes ötletességgel hazudni, csak az a feltétele, hogy előkelően történjék. Ez a raffinait esztetikai lelkiismeret, amely minden másnál jobban megcsodálja az akaratot és agyafúrtságot, erkölcstelensége vagy keresztényellenessége folytán a tudatlan és megszarusodott lelkiismerethez jár közel, amelynek célja a haszon és élvezet, amely ítéletében a siker szerint igazodik, mindig annak ad igazat, aki győz ; egyszóval amely felfogásában kirívóan materialista és érdeket hajhászó. Szerencsére az esztetika és az érdek nem hallgattatják el a kötelesség hangját. Ez a hang, ha nem is Isten nevében szól, szól saját nevünkben vagy az emberiség, vagy a haza nevében ; mind az előkelők, mind a nagyok számára ; hogy az igazat megvalljuk, elégtelen helyettesítések ezek ; hasznuk olyan értelemben veendő, mint a cirok-kenyér, ha hiányzik a buza. Tehát, habár csak kevés embernél és ritkán minden részében hamisítatlan és teljes, természetes-erkölcsi lelkiismerettel állunk szemben ; polgári erkölcsösség az, amely azonban, ha elegendő is arra, hogy a vétektől vagy legalább az összességet sértő