P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

HARMADIK FEJEZET. Szent Ferenc és korunk

kissé elvontan modern gondolatnak neveznek, mint a bölcseletet, művészetet, politikát, gazdaságtudományt, nem más, mint a rinascimentótól idáig lefolyó százados folyománynak, a természetfeletti tagadásának gyümölcse. És eljutottunk odáig a tagadásban, hogy a modern ember nem tudja megérteni a természetfeletti beszédmódot. A hitnek nagy igazságait vagy elfelejtették, vagy elhanyagolták, vagy az emberek nagy része előtt jelentésükben megváltoztak s cselekedeteik elszánásának ritkán képezik rugóját. Az észelviségi gondolkozásmód kering vérünkben, mint valami örökölt betegség, amely amily gyorsan csak tud, kikezdi gyermekkorunkban megtanult katekizmust, kérdőjeleket állít fel Credónk elé, hogy a lelkiismeretnek alibit nyújtson, amidőn a hit tiltja neki a vétkezést. Ez az észelvi gondolkozás, amely ösztönszerűen vonakodik a személyes Isten elismerésétől és arra törekszik, hogy vagy a gyermekség valamelyik szakában felvetődött emberi értelem képzelődésének, vagy a mi szellemünk szüleményének tartsa, lesben áll a szívnek minden isten felé törekvő szárnyalásánál és megbénítja mindazt a kutatást is, amelyet a szív Isten körül végez, hogy Mefisztó-módjára gúnyosan mosolyogjon : „Nézd csak, te azt teremtesz, amit csak akarsz és meglesz. Önmagad teremted Istènedet". És ezt úgy mondja, mintha ennek az állítólagos teremtésnek cselekvénye lehetséges volna Isten nélkül, aki bennünket képessé tesz a gondolkozásra ; mintha ez az Isten-gyártás, nem az Isten létezésének volna tanúbizonysága ! Továbbá : az észelvi gondolkozás fékezi az Örök Lény és az Egyház tekintélyében való hit felé való szárnyalást, becsempészve a gyerekesség félelmét, mintha nem volnának gyerekesek azok, akik olyan rendszereket gyártanak, amelyeket az idő tönkretesz, míg Isten megmarad ; mintha egy személynek imádásig menő szeretete és egy eszme követése egészen a hódolatig nem annyi volna, mint az úr helyébe a szolgát, vagy a fény helyébe az árnyékot behelyettesíteni. Talán kevésen tagadják Istent, de kevesen ismerik őt a kinyilatkoztatás szerint ; sokan saját lelkiismeretükhöz, ha nem saját gyengeségeikhez mérik őt. De minél inkább elhomályosul Isten eszméje, annál inkább no az ember önrendelkezésének és hatalmának fogalma. Azt látjuk ugyanis, hogy a természetnek a