P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

A FERENCES KÖLTEMÉNY. Megérkezve a XX. század küszöbéhez, szükséges, hogy megálljunk. Megjelennek emlékezetünkben nemrég eltűnt ferencesek alakjai ; feltűnnek emberi alakok, akik szőtték vagy még velünk szövik az élet fonalát. Pihenjünk meg a mi korunk légkörében: és a történelem átváltozik krónikává és a szem nem tudja a dolgok és tények értelmét összeróni, hanem kíváncsian és érdekelve várakozik amaz esemény előtt, amelyben visszatükröződik a mi mindennapi szenvedélyünk. Bezárva a fejezetet és egy tekintettel mintegy összefogva azokat az alakokat, akiket a történelem hátteréből feltámasztottunk, amely történelemhez tartoznak, kérdezzük önmagunktól : talán eltévesztettük az utat ebben a felidézésben? Az én föladatom is az volt, hogy a századokban élő Szent Ferenc szellemét szedjem össze. Ennyire különböző alakokban, annyira változatos viselkedésekben és ilyen sokféle problémában nem téveszthető el a Szentnek arculata? Annyi ferences van; de hol van Szent Ferenc? Hol van? Éppen ebben a tarkaságban van, amely annak a nagy lelki szabadságnak a jele, amelyet ő követőinek hagy s azért mikor mindegyiknek kölcsönöz olyan eszmét, amely képes átalakítani életét és Isten felé irányítani, akkor tiszteletben tartja az egyéni sajátságokat is, sőt azokat fejleszti és termékennyé teszi lelkesítő ösztönzésével. A Kerek Asztal, amelyet Szent Ferenc Spoleto völgyében alakított meg, él századról századra ezerféle formában ugyanazzal a lovagi, költői (trubadur), hősi szentséggel. Amint Szent Ferenc költeményt csinált életéből, úgy a ferences történet is vég nélküli szép költemény, amely-