P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

hez minden század hozzáfűzi a maga énekét. Olyan költemény az, amely nem a zárt klasszikus egységben pereg, hanem azzal a lovagi költeményeket jellemző tarkasággal, amely szétzúzni látszik a fő motívumokat, mialatt ott él az egyes mozzanatok­ban, mert ugyanaz a hév keltegeti és ugyanaz az eszme köti össze. Aki külön tanulmányozza a három rendnek misztikáját, teológiáját, bölcseletét, történelmét és a ferenceskedvelők ered­ményeit, bizonyára a különféle részek ismeretét elmélyeszti ön­magában, de talán elveszti az egész költemény képét; én meg­kíséreltem ezzel" szemben újra felvenni azokat, rövidre fogva a különösen nagy gazdagságot. És most, hogy az olvasó tőlünk távolálló szépség megva­lósíthatatlan szemléletére ne kényszerüljön, vele akarom meg­vizsgálni a ferences eszményiséget a mi modern életünk kö­zelségében. Lehetséges-e az, hogy mi folytassuk a cselekvés és gondolkodás vonalában, amelyért Ferenc annyi emberiva­dékot körül font és amelyek fényénél annyi értelmet megvilá­gosított és annyi szívet felgyújtott? A mi modern lelkünk hall­gatthatja még a Naphimnus énekesének hangját, a szegénység szeretőjének, a nagy Király hírnökének hangját?

Next

/
Thumbnails
Contents