P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)
MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül
hez minden század hozzáfűzi a maga énekét. Olyan költemény az, amely nem a zárt klasszikus egységben pereg, hanem azzal a lovagi költeményeket jellemző tarkasággal, amely szétzúzni látszik a fő motívumokat, mialatt ott él az egyes mozzanatokban, mert ugyanaz a hév keltegeti és ugyanaz az eszme köti össze. Aki külön tanulmányozza a három rendnek misztikáját, teológiáját, bölcseletét, történelmét és a ferenceskedvelők eredményeit, bizonyára a különféle részek ismeretét elmélyeszti önmagában, de talán elveszti az egész költemény képét; én megkíséreltem ezzel" szemben újra felvenni azokat, rövidre fogva a különösen nagy gazdagságot. És most, hogy az olvasó tőlünk távolálló szépség megvalósíthatatlan szemléletére ne kényszerüljön, vele akarom megvizsgálni a ferences eszményiséget a mi modern életünk közelségében. Lehetséges-e az, hogy mi folytassuk a cselekvés és gondolkodás vonalában, amelyért Ferenc annyi emberivadékot körül font és amelyek fényénél annyi értelmet megvilágosított és annyi szívet felgyújtott? A mi modern lelkünk hallgatthatja még a Naphimnus énekesének hangját, a szegénység szeretőjének, a nagy Király hírnökének hangját?