P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

magukat, mint akiknek figyelmébe ajánlotta kötelességeiket. Természeténél fogva a parancs embere volt, erényénél fogva az engedelmességé. Annyira alázatos volt, hogy sem a róla szóló dicséreteket, sem a gyorsírással rosszul leírt, vagy rosszabbul kinyomatott beszédeit sohasem olvasta. A közönséget pedig annyira tisztelte, hogy soha még kis gyermekeknek sem beszélt lelkiismeretes készület és félelem nélkül. P. Ágoston gyorsan elhagyta a szószéket, mielőtt a közönség elfordult volna tőle és intézetet alapított a pisai tengerészek árvái részére, amelyet harmadrendi kongregációra, a názáreti nővérekre bízott, akiknek a szervezetét szintén ő alapította. Ez a mű prédikációinak praktikus alkalmazása volt. Atyai szívvel támogatta azt ez a ferences, aki már szinte a haláltusában mondotta Maffi bíborosnak: „Az élet nyugtalanságában annyi dolog nyom nélkül elmúlik, de a halálnál és a számadás előtt szükségem van egy atyára 1" Egy apostol felebaráti szeretete. P. Montefeltrói Ágoston igehirdetése révén az evangélium fényével sugározta be a legmakacsabb társadalmi rétegeket is ; ugyanazt művelte P. Casoriai Lajos felebaráti szeretetével. Keveset gyóntatott, kevesebbet prédikált, mellőzte a tudományt, szívesen beszélt tájszólással ; az ő befolyása azonban annyira nevezetes volt, hogy a XIX. századbeli ferencesek egyik legnagyobb képviselője. Vendéglősnek a fia, gyermekkorában ácsmesternél alkalmazott volt, majd a saját plébánosánál tanuló, tizennyolc éves korában pedig Afragola kolostorában ferences lett. P. Lajos kivált szemlélődő tehetségével, színes szavával, a tudományokhoz való hajlamával, a tenger és a falu szeretetével, valamint a költészet és a zene kedvelésével. Különösen szerette a zenét. A szépség láttára énekelt. Nápolyi papságának első kilenc évében nem tett mást, mint misézett és a zárdán kívül is tanitotta a fizikát, kémiát, mennyiségtant. A regula korlátai közt gondozta saját személyét és szobáját ; szép, intelligens, merész, tiszta szerzetes, azonban csak középszerű tehetség volt. Harminchárom éves korában megfejthetetlen nyugtalanság lepte meg ; látszólag úgy élt tovább is, mint azelőtt, azonban lényegesen, sokkal többet imádkozott.