P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

követve a szociális apostolság terén, Írországot neveli a XVIII. század végétől a XIX. század közepéig. Az első, P. O'Leary Arthur, az ír katolikusok jogait védelmezi a szószékről és a folyóiratokban ; a másik P. Mathew Teobald pedig a részegség és az alkoholizmus ellen harcol Angolországban és Amerikában a szószékről és az újságokban indított szent keresztes háborúval. És a nép engedi, hogy legyőzze a „mértékletesség apostola". Egy másik kapucinus, Pernambucoi P. d'OIveira Gonzalves Vitái Mária, Olinda püspöke pedig a század másik baja, a szabadkőművesség ellen küzd, amelynek talán áldozata is lett, aki bátran védelmébe vette a jezsuitákat. Az a ferences, aki a XIX. század utolsó részében a legjobban uralkodik az ellenséges hallgatók felett és éppen az umbertói korszakban az olasz közönségen, P. Montefeltrói Ágoston. Ékesszólásának aranykorszaka egy évtizednél kevesebb ideig tart. Férfikora delén, az 1882-i Szent Ferenc dicsőítő beszéde nyomán felfedezik tehetségét. Ez az évtized azután magában foglalja a diadalmas bolognai, pisai, firenzei, torinói, római, milanói és még egyszer a firenzei nagyböjti beszédeket; majd 1891-ben hatalmas szava elhallgat és az a szeretet, amely őt hajtotta, még harminc éven túl, tovább él a tiszta jóság műveiben. Porto Maurizói Szent Lénárd óta még nem lehetett látni Olaszországban olyan lelkesedést, mint amilyet P. Montefeltroi Ágoston keltett : a tömeg több órával prédikációi megkezdése előtt már gyülekezett ; az iskolák felfüggesztették előadásaikat, olyan emberek, mint Carducci, hallgatták és megcsodálták; az újságírók gyorsírással vetették papírra beszédeit; a rikkancsok az előző esti prédikációt reggel ezerszámra adták el. És különös, hogy a légkör telítve volt elfogultsággal. Egyik napon Pisában az egyetemi hallgatók összebeszéltek, hogy P. Ágostont kifütyülik. Otthagyják az előadásokat és tömegesen a dómba mennek, de azonnal elképednek ennek a szerzetesnek ékesszólásától, aki egyszerűen és sikerhajhászás nélkül, az érvelés és költőiesség olyan crescendójával beszél a keresztény fájdalomról, hogy az előre kieszelt füttyök dübörgő tapsokká változnak. P. Montefeltrói Ágoston szaván keresztül a társadalmi problémák a legmeggyőzőbb keresztény megoldásra találtak és mind a szegények, mind pedig a gazdagok jogaikban védve érezték