P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

tények körül. 1804-ben a fiatal, huszonnégyéves P. Malvestiti Móric, aki jelesen végzett Ferrarában, Rómában a teologiát ta­nította az Aracoeli-kolostorban. Mialatt a tudomány és jámbor­ság szinte pihenés nélküli életét folytatta, egyszer egyik őszi napon, a Szent Kalliszt-katakombában kérte őt egy idegen, hogy kalauzolná a kihalt, földalatti városban. P. Kalliszt tudós fejtegetése az ismeretlen látogatónak várakozását felülmúlta és viszont az ismeretlen értelmes kérdései is csodálkozásra kész­tették P. Móricot. Néhány nap múlva azután P. Móricot Rufi­nellába hívták, Bonaparte Lucián villájába. Akkor tudta csak meg, hogy a katakombai idegenje Napoleon testvére, Lucián volt. ő felfedezte ennek a szerzetesnek értékét és napoleoni akarattal, haláláig nem hagyta el. VII. Piustól kieszközölte, amit rendi elöljárói nem adtak volna meg neki, hogy P. Móric az ő gyermekeinek legyen tanítója és hogy házában töltse napjá­nak legnagyobb részét. Körülbelül harminchatéven keresztül, a tudós ferences barátja, tanácsadója volt Bonaparte Luciánnak. Elkísérte Máltába, Londonba, Párisba s a Tuíleriesban a száz­napi uralom huszadik napja felé igen szokatlan megbeszélése volt Napoleonnal. A császár érte küldött, elmondta neki (köz­vetett követség VII. Piushoz), hogy megbánta sértéseit a pápá­val szemben, de most, hogy a hályog leesett szemeiről, elis­meri jogait, jóvá akarja tenni hibáit és ígérte szavainak meg­tartását. Napoleon bukása után P. Móric még élt a Bonapar­tékkal Rómában és Caninoban. Vigasztalója volt Leticiának, az anyának, megvilágosított kalauzként működött gyermekei mel­lett. Különösen sokat segített Konstanciának, aki belépett a Szent Szív Úrnői közé. Ő volt az irányítója azután a caninói archeológiai ásatásoknak, amelyeket Museum étrusque de Lu­cien Bonaparte, Fouilles de 1828 a 1829, c. művével világított meg, amelyet négy kötetben Viterbóban nyomtatott ki. Pótolha­tatlan betegápolója volt végül Luciánnak, utolsó, hosszú és kí­nos betegségében. Csak a halál választotta el Napoleon test­vérét választott barátjától. Ez a ferences pedig, az „uom fatale" (végzetes ember) családjának bensőségességében eltöltött negy­venévi mult után újra felvette azt a kolostori életet, amelyet szívében és a regula megtartásában soha el nem hagyott. Visszatérve Aracoelibe, mint a rend krónikása, történelem-

Next

/
Thumbnails
Contents