P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

naventurae c. művet, amely minden ajánlásnál jobban be tudta mutatni Európa tudósainak és könyvtárainak ezt a monumentális kiadást. És az a szerzetes, aki, mint valami örvénybe, ebbe a vállalkozásba belevetette összes erőit, olyan kedvezően rendezte el a külső körülményeket, hogy még a legféltettebb kódexeket is kikölcsönzik neki és munkatársainak. A munkát folytatta. Néhány, a bölcseletben és paleografiában járatos rendtársának segítségével P. Fidél nyolc év alatt Európa összes országainak körülbelül négyszáz könyvtárát látogatta meg Oroszország és Svédország kivételével ; több mint ötvenezer kódexet vizsgált meg. Közben a régi kéziratokból értékes felfedezésekre is jutva, amelyek nem Bonaventurára, hanem általában ferencesekre, vagy a ferencességre vonatkoztak. Dolgozott, fáradozott, emésztette magát, csak hogy a kutatásokat hatékonnyá tegye és a rend költségeit is megtakarítsa, mivelhogy a gazdasági probléma nem volt kevésbbé súlyos a tudományos problémánál. Rávilágít erre a körülményre az, hogy a jó generális, aki az egész vállalkozást fenntartotta, 1876 január 13-án azt volt kénytelen írni : „Azzal a móddal, ahogy Atyasága eljár, a végtelenségig lehet menni anélkül, hogy valami is kezdődne. Azalatt összes munkatársai fizikailag és erkölcsileg elfáradnak és egymásután hagyják abban a munkát. Valaki ezt már velem tudatta; és senki sincs, aki jóváhagyja ezt az összehasonlítgatást, amelynek soha sem lesz vége, amelyet százszor megismétel a kódexekkel és kiadásokkal, minden más eredmény nélkül, minthogy valami kevés jelentőségű variánst talál. Kedves P. Fidél, ennek véget kell vetni. Ön nem követelheti és Öntől sem követeli egy okos ember sem, hogy Ön meglátogasson minden, még a legkisebb könyvtárat is, és hogy összehasonlíthassa az összes kódexeket. De most már, a meghirdetés és a tett ígéret után, mindenki várja a nyomtatás megkezdését. Ne késlekedjék tovább". Erre a levélre, amely a bonaventurai kiadás kritikai szigorát fedi fel előttünk, szegény P. Fidél fájdalmasan válaszol, könyörületet kérve a tudomány számára. Es a generális szelíden felel : „Előreláttam, hogy levelem Önre fájdalmas benyomást gyakorol ; és miután elküldtem, magamnak sem tetszett. De higyje el, én is elkedvetlenedtem, különösen mert attól félek, hogy annyi fáradság és