P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

kalmazásával történő meggyorsításával. A szerzetesrendek, hogy megmentsék magukat és másokat, habár a szabadkőműves liberalizmus fojtogatta őket, arra törekedtek, hogy óvják a kolostorokat, hivatásokat toborozzanak, újra megszervezzék tudományos működésüket, soraikat újra elzárják. Ennek a tervnek végrehajtásáról Isten úgy gondoskodott, hogy a ferencesség összes különféle családjainak és ágainak küldött kiváló irányítókat, jobban mondva okos és alkalmas szenteket. Én úgy gondolom, hogy ezek közül a legjobb képviselő erővel P. Portogruarói Bernardin, a ferencrendnek generális minisztere volt megáldva. Ez a hivatala legyen mentségemre, ha én, a ferences megállok, hogy róla részletesebben beszéljek, habár tudom, hogy mások is, a legméltóbbak és tehetségesek is vannak, akiket azonban rövidség okáért elhallgatok. P. Portogruarói Bernardin újjáépítő tevékenysége. P. Portogruarói Bernardin magában egyesítette a ferences lelkületnek azokat a szembeszökő vonásait az összhangzatos kiegyensúlyozottság mása szerint, amelyet Szent Bonaventura hagyott reá; mint Szent Bonaventura, úgy ő is világosan látta azt az utat, amelyet a Kisebb Testvérek rendjének, amelynek az egész eltörlési időszak alatt (1869—89) generális minisztere volt, meg kellett tartania a kor különleges viszonyai között. Ifjúságától kezdve megértette, hogy a szentségnek és tudománynak a papban elválaszthatatlannak kell lennie abból a szempontból, ha a tudományhoz való hivatást úgy fontolja meg, mint tünetet és a papi hivatás „sine qua non"-ját. „Az a szeretet, amelyet az ifjak tanúsítanak a tudomány iránt (írta egyik olasz és latin irodalmat előadó rendtársához) és az a haszon, amelyet abból vonnak, mutatják meg előttem, hogy meg van-e bennük a papi hivatás. Aki a szorgalom ellenére is etégtelennek bizonyul a tudományokban, ' azt csak tartják, de nem hívják olyan állapotra, amelyben a tudománynak a szentséggel kell egyesülve lennie. Azt, aki habár elegendő tehetséggel van megáldva, mégsem tanul szeretettel, hűtlennek kell tartanunk hivatásához, mert hanyag annak egyik legfőbb kötelességében és ezért visszavettetik". Aranyszavak, amelyeket ökölnyi be-