P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

tűkkel kellene vésetni az összes egyházi iskolák kapujára. A tudomány nemessége, mint hivatás és kötelesség talán még a humanisták között sem talált meggyőződésesebb magasztalét ennél a ferencesnél, „aki önmagát képezte — mint Tommaseo írja — amikor csak tudta a szép tudományokban, olyan vidéken, amely azonban nem volt vele szemben barátságos". Huszonhétéves korában abban a beszédjében, amelyet a teológia utolsó kurzusáról búcsúzó tanítványaihoz intézett, azt hangoztatta, hogy a szerzetes élet ezen a két sarkon épül fel : a jámborságon és a tudományon. Ha megvan a jámborság mellett ez a lényeges rész is, akkor hozzáfűzhette ezeket a szavakat, amelyek csirájában már a generális miniszternek leleményes és erős programmpontjait képezték : „A tanulás számotokra a legszigorúbb kötelesség, mert nincs más út a tudományhoz ; és a tudomány úgy szükséges a papnak, hogy ha azt elvetné, Isten elvetné őt, visszavetve a tudatlan papnak hivatalát". A generálisi hivatalt 1869-ben vállalta el, éppen abban az időszakban tehát, amely a szerzetesekre a legkedvezőtlenebb volt. Hivatalbalépése után azonnal erélyes és okos rendszabályokhoz látott, hogy a fészekből kiűzöttek el ne veszelődjenek, hanem vagy résen legyenek, vagy máshol gyülekezzenek, Amerikában, Hollandiában, Ausztriában, anélkül, hogy provinciájukat megsemmisítenék. Segített a kolostorok visszakövetelésében, felépítésében, ágyneműekkel és könyvekkel való ellátásában; ha a legtávolabbi rendtartományok száműzötteihez megérkezett, ezt annyi előrelátással tette, hogy úgy tűnt fel, mintha közelről ismerte volna őket. A jóakaratú elöljárók — pedig igen jókat küldött Isten Olaszországba és a külföldre — ellenálltak vagy visszatértek Istenben vetett hittel, vagy bármiképpen is, de a szétdarabolás, vagy széthelyezés ellenére is sikerült nekik a rendtartományok lelki egységét megtartani, tudván azt, hogy ilyen generális feltétlenül támogatja őket. P. Bernardin a maga részéről megértette azt, hogy önmagát kell odaadnia megpróbált fiainak; fölértette azt, hogy a rendnek századok óta áhítozott belső egységét csak úgy lehet helyre állítani, ha minden kolostor megtalálja lelkét a generális lelkében. Ezért ő mindenkinek mindene lett. Mindenhol jelen volt, azt akarta, hogy csak azért összpontosítson, mert így terjesztheti el az egész