P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

feletti élete, valamint lényege az ő figyelmét teljesen elkerülte. Azért mondottam már, hogy Sabatier, ami a ferencességet illeti, Renannak folytatója. A kötetnek Indexre tétele jelezte azt e veszedelmet és csapdát, amely abban rejlett, hogy a lelkeknek Szent Ferencet csak mint embert, és ami még több, Rómától elszakított, eredeti eszményében megmásított embert mutatta be. A Vie de S. François után Sabatiertől a tanulmányok és okiratok egész gyűjteménye következett a középkor vallásos és irodalmi történelméről, amelyet ő irányított és amelyet a Speculum perfectionis (A Tökéletesség tükre) kritikai kiadásával kezdett meg. Ennek előszavában megkisebbíti Celanóit és Szent Bonaventurát, hogy felemelje Leó testvérnek és a spirituálisoknak tulajdonított szövegeket, amivel azután újra felélesztette a forrásokról szóló problémát és vele együtt a már elpihent kérdést Szent Ferenc igazi arculatáról és leszármazásáról. Ezek a művek azonban, amelyek a specialistákat tartották szem előtt, nem tudták annyira Szent Ferenc felé fordítani a világ kultúrájának és a közönségnek rokonszenvét, mint az 1894-i Vie, amelyet a modern ferences megújhodás kezdetének mondhatunk. Ezzel Sabatier, Masseron leleményes meghatározása szerint, megalapítja a negyedik rendet, a Ferencet kedvelők laikus és intelligens rendjét, amely még csak szaporodik a XX. században. Ennek a protestáns pásztornak jelentőségteljes müvével zárjuk le a XIX. század világi embereinek Szent Ferenc felé vonzódó gyors és bizonnyára nem teljes szemléjét; és mivel ez spontánabb és számosabb volt, mint ahogy azt a kor vallásossága megengedte, hátra van, hogy lássuk, mit műveltek a tulajdonképpeni ferencesek, a szerzetesek, annak felkeltéseért. Talán e rokonszenv és e mozgalom felébresztésében a XIX. század ferences családjaiban és terciáriusaiban volt valami Cristoforo atyából? Pedig a politikai körülmények, amelyben éltek, nem voltak kedvezők. A XIX. század szerzetesi üldözése. A szerzetesrendek iránti ellenszenv a XVIII. századból származik át a XIX. századra. Azt látjuk, hogy az a szellem