P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

a század első felében lanyhán érvényesül, utolsó részében azonban fék nélkül alkalmazzák. Az adatok úgy állnak itt, mint az üldözés útja hosszában az emlékkeresztek, amely üldözés azonban nem öl, hanem szétszór, száműzetésbe kerget és gúnyol. Megkezdte az 1790-i francia forradalom, folytatta Napoleon 1803 és 1810-ben; a restauráció alatti szünetelés után a feloszlatások sorozatát megnyitotta Spanyolország először 1820-ban, azután 1831-ben és 1832-ben és majdnem egyidejűleg Oroszország és Lengyelország. Olaszországban, amidőn a szerzetesek türelmesen megkezdték az építést a napoleoni pusztítás romjai felett, az 1866-i törvény minden szerzetesrendet eltörölt és azok javait lefoglalta. Ugyanez történt néhány évvel előbb Mexikóban és néhány évvel utóbb a Kulturkampf Németországában és a köztársasági Franciaországban ; úgyhogy 1860tól 1880-ig, a művelt nemzetek az embereknek azt a csoportját, amelynek tagjai azt az eszményt képviselték, amelyből azok művelődése is született, szét akarták rombolni, mintha ezek tunyák, veszedelmesek vagy kicsapongok lettek volna. De elpusztíthatatlanok lévén, mint az az eszme, amely őket mozgatta, mindenfelé elszéledtek, hogy minél előbb egyesüljenek. Az üldözés miatt szétosztva, a ferencesek jobban értékelték a szegénységet, amely a kolostorok elkobozását követte, amely azonban az ő alázatos újjászületésüket is megkönnyítette és minden másnál előbb engedelmeskedtek az egyesítés szükségletének. Más veszedelmek is fenyegettek. A kolostorok megtizedeléséhez járult a hivatások csökkenése is ; az antiklerikalizmusra, amely átjárta az irányító osztályokat, a tanultakat, az iskolákat, következett a polgárság ifjainak eltűnése a noviciátusból, pedig a polgárság alkotja a kultúrát. A kormányok közben lefoglalták a könyvtárakat és azok elvesztésére következett a tudomány eszközeinek hiánya. Mindez elszegényítette a ferenceseket éspedig mind számbelileg, mind értelmiség szempontjából. Megjegyzendő, hogy a ferenceseket a kultúrális színvonal süllyedése fenyegette éppen akkor, amidőn a népoktatás színvonala elsősorban a kötelező iskoláztatással emelkedett, de megerősödött a napi és propaganda sajtóból, a konferenciákból, az országgyűlésekkel, az élet ritmusának a gépek új al-