P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

kitermelése pedig a polgárság megérkezése. Thode, megrajzolva a ferences befolyást a festészetre, szobrászatra, az építészetre, kimagyarázza, miképpen indul éppen Szent Ferenctől az a szellemi megújhodás, amely humanizmussá alakul át. Az ő Franz von Assisi und die Anfänge der Kunst der Renaissance in ' Italien c. kivételes fontosságú műve majdnem árnyékban maradt, mígnem egy másik protestánsnak szerencsésebb munkája a Poverello iránt csodálatot keltve, fel nem hívta rá híveinek figyelmét; ez pedig Sabatier munkája volt. Az ő Vie de S. Francois (Szent Ferenc élete) c. munkája azoknak a tanulmányoknak hosszú feldolgozását szívja fel, amely a XIX. század elején kezdődik, a centenárium után pedig meghatványozódik és az az érdeme, hogy Szent Ferencet közelebb hozta a modern lélekhez, magában egyesítve tudományosságot és költészetet. Nem volt azonban igaza akkor, amidőn a Szentnek arculatát megmásítja Michelet, Renan és az újabb protestánsok magyarázata szerint, elszakítva őt lelkileg az Egyháztól és amidőn belőle Róma áldozatát vagy legalább attól megcsonkított embert készített. Sabatier abból a tudóshoz igazán nem méltó véleményből indul ki, hogy az olaszokat nem képesek lekötni a titkos gondolatok, a belső fájdalmak, a kedélyárnyalatok, hanem csak a legfogékonyabb külső vonások tudják őket megkapni, eltávolítva az árnyékot, erősítve a körvonalakat, mitoszokat gyártva. Ezért ő azt gondolja, hogy nekünk az igazi Szent Ferencet adja és ezt (az 1918-i előszó nyilatkozata ellenére) úgy teszi, hogy lényegileg elszakítja attól a veleszületett és elpusztíthatatlan romanitástól és természetfelettiségtől, amelyek pedig nagyságának talaját és egyúttal szükséges alapját alkotják. Nem ejthet csodálkozásba, ha Sabatier munkája mindenkinek tetszett : a tudósoknak az érvelés komolysága miatt, a nem tudósoknak az elbeszélés szépségéért, amely a Szentben az ember legrejtettebb érzéseit fedezte fel, nem ugyan a bölcselő súlyosságával, hanem a költő könnyedségével. Sabatier titka az előszónak ezekben a szavaiban rejlik: „A szereíeí a iöriénelem Igazi kulcsa". És ő szerette Szent Ferencet annyira, hogy lelkileg vele élt; és ezért őt meg is szerettette. De mint embert szerette és csak mint embert értette meg ; ezért mint embert is rajzolta le ; a Szentnek természet-