P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

versei, P. Palomes Alajos értekezése S. Francisco e la nuova poesia italiana, (Szt. Ferenc és az uj olasz költészet) Sorrentoi P. Bonaventura nagyon jó tanulmánya a Fiorettiről. Alimonda bíboros csengő beszéde ; valamint Bonghinak a nem ugyan jól értesült, sem nem teljes, de jelentős cikke, amely 1882 okt. 15-én jelent meg a Nuova Antológiában. Alapjában véve ez az irat szerzője és eszméje miatt a legtöbb zajt csapta. Bonghi elismeri, hogy milyen bonyolult a Szent Ferencről szóló tanulmány, mivel látszat szerint egyszerű ember volt és mégis mennyire bekapcsolódik az európai művelődés menetébe. „Olyan alany ő, aki egyeseket magához vonz, másokat eltávolít, egyesek csak tapogatódznak körülötte, mások belemélyednek". És megjegyzi, hogy Szent Ferencnek nemcsak buzgó csodálói vannak, hanem olyan kitűnő és ritka egyéniség, hogy még azok is, kiknek nem tetszik vagy minden, tettét az őt mozgató érzelem és eszme miatt elvetik vagy akik előtt minden csoda csalás, minden lelki megindulás érzéki csalódás, nem merik érzelmüket róla beszélve kinyilvánítani". Bonghinak ez az időszaka szándékain túl is kidomborítja a XVIII. és XIX. század közötti különbséget: mindkettő racionalisztikus, de ez utóbbiban nagyobb a történelmi műveltség, éppen azért gyakran azt is tiszteli, amit nem hisz. Bonghi azután összefoglalóan kifejti Szent Ferenc életét, megmagyarázza a sebhelyeket, mint „az emberi áldozatnak egyesítési törekvését az isteni áldozattal". Nem vitatja őket, mert szerinte a csoda semmit sem ad az ember érdeméhez; inkább a ferences rendek értékét latolgatja. „Világos — mondja —, hogy a műnek csak kisebb része az, ha elmondjuk az alapító életét. Szükséges volna nekivágni a nagyobb és hatalmasabb szerepnek vagyis ki kellene fejteni az alapítás sikereit". De megáll, mert hiányzik hozzá ereje és helye és még inkább, mivel belátja azzal az átértéssel, amely ezen a ponton vigasztalja az én fáradságomat, a ferencesség történelmének nehézségét, mivel : „Sikereinek nem kis része és nem kevésbbé felfedező része eloszlik és elveszelődik ama végtelen kivezető csatornán, amelyen keresztül mennek és összevegyülnek, vegyülnek és szétválnak az emberi történelemnek folyékony és változékony parányai 1" Habár Bonghi nem hisz a szegénységben és engedelmes-